Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1913

1913. október - Oldalszámok - 122

— 122 lönösen ajánlja a közgyűlés az esperes és lelkész urak szíves figyelmébe. 163. A magyar református egyház életében szinte korszakalkotónak lesz mondható az 1914. év, amikor kezdi meg működését az országos lelkészi nyugdíj-intézet, mely erre az időre 772 millió alaptőkével fog rendelkezni s igy nemcsak a jelentkező nyugdíj-igényeket fogja teljes mértékben kielégíthetni, hanem reményt nyújt az özvegy lelkésznék nyugdíj-járulékainak ujabb felemelésére is. Az isteni kegyelemért való hála érzetétől áthatva fogadja a közgyűlés püspök urnák az országos lelkészi nyugdíj-intézet megerősödéséről szóló jelentését s Isten áldását kéri mindazokra, kik ezen nagyhorderejű emberbaráti intézmény létesítésében s fejlesztésében bármiféleképen közreműködtek s közreműködnek. Minthogy azonban a megszokással való szakítás éppen ezen a téren fog majd sokak lelkében nyugtalanságot támasztani, sőt talán némelyeknél keserű érzést is kiváltani: a régi szokáshoz való ragaszkodás lehető kímélését kéri a nyugdíjazások körül eljáró hatóságok szíves figyelmébe. 164. A püspöki jelentéshez csatolt költségvetési előirányzatból kitetszőleg a kerületi pénztár közpénztári alapjának helyzete részint a közigazgatási államsegély felemelése, részint egyes kiadások megszorítása folytán oly kedvezővé vált, hogy ezen alap keretében, egyéb alapok támogatása mellett lehetővé vált egy mindenfélekép humánus s a magyar értelmiségnek igen jelentékeny részét nagyon közelről érintő feladatnak saját erőnkből való megoldása a családi pótlék rendszeresítése által, amit az állam feladatkörébe tartozónak kellene ugyan tekintenünk, de mivel az a segítésnek ezt a legindokoltabb és legméltányosabb módját csak az állami hivatalnokokkal szemben hajlandó gyakorolni, ilyenek ül pedig, mint ezt az ORLE tisztelgése alkalmával a miniszter ur nyíltan ki is jelentette, a református lelkészeket el nem ismeri: magunknak kell a saját anyagi