Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1913

1913. április - Oldalszámok - 19

— 19 — tettel és bizalommal teljes jó hajlandósággal, hogy azt az időt, amit ez intézetben töltenek, számithassák mindig életük legboldogabb napjai közé, innét kikerülve pedig lehessenek mindig megelégedettek, boldogok annak tudatában, hogy kötelességeiket mindenkor jól végezték s a nevelés terén, vagy a családi élet körében folytatott munkájukkal az egyház és a haza javát, hozzátartozóik igaz boldogságát mozditották elö. Áldd meg Atyánk, koronás királyunkat, egyházunk védőjét, a haza igaz atyját, hogy még hosszú időn át boldogan országolhasson népei felett s legyen trónjának biztos alapja,- fényének fokozója az igazság, a tiszta erkölcs és népeinek szeretete ! Áldd meg az ország kormányát, felsőbb és alsóbb hatóságait bölcsességgel, igazságossággal, önzetlen hazaszeretettel, kötelességtudással, hogy vezérelhessék édes magyar hazánknak vész és vihar között annyit hányatott hajóját a békés nyugalom és megelégedés biztos révpartjára s emelhessék e haza sokat szenvedett népének jólétét a virágzás és művelődés magas fokára ! Áldd meg Atyánk, magyar reformált anyaszentegyházunkat, hogy magasztos hivatását a felvilágosodás és lelkiismeretszabadság biztosítása, az igaz és józan vallásosság terjesztése, a felekezetek közötti béke, egyetértés és szeretet ápolása érdekében a haza és társadalom javára híven betölthesse ! Áldd meg Atyánk, e várost, melyben a mi közművelődési intézeteinknek századok óta otthont jelöltél ki, virágzással, előhaladással, biztos anyagi és szellemi fejlődéssel, áldd meg ennek polgárait jóléttel, egyetéités és szeretet lelkével, minden jó munkájukat kívánt sikerrel! Áldd meg dunántúli ref. egyházkerületünket, annak vezetőit és hiveit, nagyjait és kicsinyjeit, hogy az a szellemi és erkölcsi erő, amely eddig ennek tagjait a szenvedések és küzdelmek tüzében összeforrasztotta, az egyház jogainak, szabadságának megvédésére, századokra kiható nagy alkotásokra képesítette, éljen híveinek és vezetőinek kebelében mindenkor, hogy amint a dicső ösök telték, az ezután következő nemzedékek se tartsanak nagynak semmi áldozatot a Krisztusért, annak anyaszentegyházáért és ezen egyház közintézményeiért ! 2•»