Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1913

1913. április - Oldalszámok - m01_19

— 19 — h) A főiskolai I. közpénztárnál látszólag 32.047 K 38 f tőkenövekedés van a számadásban feltüntetve, ennek azonban, ha a pénztár a maga jövödelméből kiadásait fedezni képes lett volna, 33.970 K 44 f-nek kellene lenni, mert ezen pénztár az év folyamán ennyi uj vagyont kapott részben a pápai határban eladott főiskolai földek árában 31.970 K 44 f-t, részben Faa Pál és neje alapítványában 2000 K-t, tehát ezen pénztárnál tulajdonképen a számadás 1923 K 6 f-rel záródott, sőt ha a Gelléri-alap jövödelmét terhelő azon 2000 K kiadást is tekintetbe vesszük, amely tévesen az egyházkerületi pénztárnál számoltatott el s amelyet fentebb visszatéríteni javasoltam: a hiány tulajdonképen 3923 K 6 f-t tesz ki. Aggasztónak tartom ezen eredményt különösen a főiskolai pénztárnál, ahol ellentétben a többi pénztárakkal, amelyeknek jövödelmei meglehetősen állandóak és biztosak, — egy nagyon lényeges jövödelmi forrás, a tandíj hozadéka igen könnyen eshetik változás alá, vagyis tetemesen csökkenhetik. A legközelebbi években pápai ref. főgimnáziumunk tanulóinak létszáma elérte mindig, sőt felül is haladta a 600-at, minek folytán egynémely osztályok tanulóinak létszáma 65—70 között váltakozott. Ha már most bekövetkeznék az az eset, amit a tanári kar tekintélyes része és sok más tanférfiu is óhajt, hogy a tanulók létszáma 50-el vagy 100-al alább szállana, ez a főiskolai pénztárnál 3000, illetőleg 6000 K jövödelem-csökkenést jelentene. Pépig ez bekövetkezhetik anélkül, rá épen törekednénk. Mindezeket tekintetbe véve, főiskolánk anyagi helyzete megnyugtató, költségvetése és zárószámadása igazán reális csak akkor volna, ha a vagyonkezelés mindenkor legalább 2000— 3000 K többlettel, vagyis évi maradványnyal és nem hiánynyal záródnék. Ezt a nagyon óhajtandó állapotot elérni azonban saját erőnkből nem sikerült eddig amiatt, mivel a legközelebbi 10 év alatt személyi kiadásaink ugy a theol. akadémiánál, mint a főgimnáziumnál legalább is megkétszereződtek, amelyeknek fedezéséről a gimnáziumnál csak az évek során lassanként fokozódó államsegéllyel, a theológiánál pedig épen nem tudunk gondoskodni. Pedig folytonosan merülnek fel ujabb sürgős szükségletek is és különösen a theol. akadémiánál eddig a minimális törvényes követelményeknek sem tudtunk eleget tenni. Ez a körülmény indította egyházkerületünket arra, hogy meg2*