Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1913

1913. április - Oldalszámok - 123

— 123 Nézz körűi e szép magyar hazában, Mennyi emlék, mennyi drága hant! Egy szólhatna róluk igazában: Az idő, mely némán elrohant. Ajkam reszket, mint az erdő gallya, Ha a magyar asszonyt magasztalja. Ezt igaztalanság átka sújtja És királyt nevel fel, — igazat, Azt temetni hozza jámbor útja S fergetegben holtakat kutat, Míg emez például az erénynek, Iskolát állít fel a szegénynek. Szent szabadság végső várfokára Lengő zászlót — nézz föl rá! — ki tett? És midőn egy nemzet homlokára Gyász redője vágott mély sebet, Gyöngéden, simán érintve ujja, Mondd: ki volt, ki éppé tette újra? ... Századok próbája szent örökség, Tékozolni nem szabad soha, Hogy késő utódok is becsüljék, Annak épült itt ez iskola, Hogy legyen szellemre és tudásra Férfinak nő méltó, büszke társa. És a lélekért, mely ihletével Mindig élt és mindig alkotott S az akarat szikla=erejével Megteremté ezt a hajiokot, Most hogy célját annyi vágy elérte, Istenünknek hála, hála érte.