Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1912

1912. szeptember - Oldalszámok - 219

— 219 — I. A missió-ügy állása általánosságban. Missió-ügyünk kezelése az 1911. év folyamán az előző évi munkásság keretében mozgott, eredmény is annak megfelelő. S ez marad mindaddig, amig a missió-segélyeket az egyetemes konvent fel nem emeli. Mert a fejlődés utján való haladást hátráltatja állomásainknál, elzsibbasztja az exponáltabb helyeken szintén emberfeletti erőt kifejtő lelkészeink kitartását az anyagi eszközök hiánya. Missiói körzeteink református lakossága szegény s egy helyen kevés számban települtek meg. Egyházához ugyan hivebb, mint a szervezett régi egyházközségekben lakók, de fájdalmasan érzik, hogy sorvadoznak, s szomorúan látjuk, hogy nem tudunk rajtuk a szükségnek megfelelően segíteni. Mert belterjesebb gondozás mellett fejlődik az egyházi élet minden ponton, de éppen a fejlődés törvényénél fogva, minden ponton ujabb szükségek állanak elő. Itt templomépítés, mert a hitsorsosok nagyobb számban gyűltek össze és teljesen berendezett gyülekezeti életet akarnak folytatni. Ott iskola felállítása, mert az idegen nemzetiségű és hitvallású iskolákban féltik gyermekeiket az idegen szellem befolyásolásától. A nagy kiterjedésű körzetekben, ahol az egy-egy helyen kevesebb számban letelepedett hivek nagy távolból, nagyobb időközökben kereshetik fel lelkészüket s az általa tartott közistenitiszteleteken ritkán vehetnek részt: ezek részére, hogy vallásos szükségleteiket jobban kielégíthessék, s gyermekeiket a ref. felekezetnek és a magyar nemzetiségnek megtarthassák, vándor lelkészségek felállítása volna szükséges. És nem tehetünk e fokozott igényeknek eleget, mert a rendelkezésünkre álló segélyeket szétforgácsoljuk a terhüket lecsökkentett, szervezett, részben vagyonos egyházak filléres szükségei kielégítésének czéljára. Erre az égető szükségletre azután nem marad fedezet. Mindezek mellett mozog mégis a föld. Missiónk 1911. évi életében is látunk örvendetes jelenségeket, amelyek erőfeszítésnek tanujelei, egyben jobb időnek hirdetői. Nyitra 1911 márczius 12-én szentelte fel templomát s iskoláját az egyházkerület, egyházmegye elnökségeinek, a megye és városi hatóságok, a társadalom és az egyház helyben és vidéken lakó tagjainak nagy számban történt részvételével, a pápai főiskola