Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1912

1912. szeptember - Oldalszámok - 8

— 8 — annak tán meg van a kellő alapja és valóban felesleges nervózuskodás, ha némelyek még jobbra-balra információk után futkoznak. Ehhez most csak egy kérést fűzök. Méltóztassanak abban megnyugodni, hogy a segités korpótlékok alakjában történik és ne támaszszunk fel ujabb mozgalmat a lelkészi javadalomnak 2400 K-ra való emelésére. Nem akarok, T. Uraim, ennek a kérdésnek részletezésébe belemenni, csak akkor mennék bele, ha az ügy érdekében bele kényszeríttetném. De nekem, aki az adócsökkentési alapot kezelem és aki talán sok és talán részben jogosult panaszt is ébresztettem azzal az eljárással, hogy a lelkészi fizetéseket nem értékeltük magasabbra, mint értékeltük, nekem az a meggyőződésem, hogy nagyon jó lesz megmaradni a status quonál, mert hiszen annyira más árak mellett állapították meg a kongrua rendezése idején a lelkészi fizetéseket, hogy ennek a kérdésnek napirendre hozatala határozottan káros volna lelkészi karunkra nézve. Éppen azért kérem, méltóztassanak attól a hangulatkeltő kijelentéstől tartózkodni, hogy a mi lelkészi karunknak 800 forint fizetése van. Hála Isten, tényleg nem annyi, mert az a mostani viszonyok között sokkal nagyobb pénzértéket képvisel. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Most már csak egyetlen, a mi felekezetünk körén kivül álló körülményről akarok megemlékezni, amiről megemlékezik a mi szeretve tisztelt püspökünk püspöki jelentése is; megemlékezik azon az egyedül helyes hangon, amelyen a magyar nemzet minden közérdekű ügyéről beszélnünk kell és amelyet benső megelégedéssel konstatálok. A dorogi püspökség felállítását értem, amely tagadhatatlanul róm. kath. egyházi czélra bizonyos erőt köt le a magyar állam közpénzeiből, amelylyel szemben elhangzott — mély sajnálatomra — némi disszonáns hang. Én örömmel konstatálom, hogy a mi egyházkerületünk püspöki jelentése erről az eseményről kizárólag a hazafias öröm hangján emlékezik meg. Ez a helyes hang és akkor vagyunk mi valóban hivek egyházunk legszebb tradiczióihoz, ha akkor, amidőn azt látjuk, hogy egy olyan lépés történik az egyházpolitika terén, amely magyar ajkú gör. kath. testvéreink régi hő vágyát váltja valóra és egyúttal a magyar nemzet ügyét viszi előbbre, akkor nem kicsinyeskedünk, hanem megnyugszunk abban