Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1911

1911. május - Oldalszámok - 1_m01_10

— 10 — a lelkészi fizetés pótlására szolgáló segélyt akkor is, amikor azt a lelkésznek nem fizeti és ez a gyülekezet által más czélra fordíttatnék. Örömmel láthatjuk, hogy egyházi életünk az egész vonalon lassanként mind belterjesebbé válik, mind nagyobb mértékben alakittatnak ifjúsági egyesületek, nőegyletek, énekkarok, amelyek alkalmas eszközül szolgálnak arra, hogy egyházunk a társadalmi és erkölcsi élet versenyét a többi felekezetekkel szemben mind jobban megállja. Vannak azonban olyan dolgok, amelyekre egyházi életünk helyes irányzásában és vezetésében az eddiginél nagyobb súlyt kell fektetnünk és amelyeknek buzgó munkálása nemcsak hasznára válik egyházunknak, hanem egyszersmind diszére és tisztességére a lelkészeknek, akik a vallásos élet emelésére első sorban vannak hivatva. Ezek közül első a hitoktatásnak minél belterjesebbé tétele. Lelkészeinket át kell hatni azon szellemnek és szigorú kötelességérzetnek, hogy még akkor is, ha ezért semmi anyagi jutalomban nem részesülnek, elsőrendű kötelességük a hitoktatásról való gondoskodás, akár a tanitók által a nyilvános felekezeti iskolákban, akár maguk által a lelkészek által azon intézetekben, amelyekben ezt a fontos munkát a tanítókra — nem lévén felekezetünkből valók — nem bizhatjuk. A mi küldetésünk az Ur Jézus Krisztus ezen szavaiban van kifejezve: „Elmenvén, tanítsatok minden népeket" és ennek a kötelességnek különösen olyan kisebb gyülekezeteinkben, ahol a lelkész napi teendőkkel elfoglalva nincs, éppen nem teszünk eleget csak a vasárnapi istenitiszteletek megtartásával. Egyházunk igazi életerőt akkor nyer, ha mindazon tagjait, akik törvény szerint annak kötelékébe tartoznak, már gyermekkorukban megtanítjuk a hit alapigazságaira, bele szoktatjuk őket a vallásos szertartások gyakorlásába, előttük kedvessé, vonzóvá tesszük a hit- és erkölcsi igazságokat, az azokat tartalmazó bibliát és az azokat hirdető istenitiszteleteket. Sajnosan tapasztaljuk, hogy a hitoktatás rendezése alatt igen sokan az annak végzésére hivatottak közül alig értenek mást, mint bizonyos óraszámok megszabását és azok után megfelelő dijaknak elnyerését. Pedig a hitoktatásnak tulajdonképpeni lényege nem ebben van, hanem abban, hogy a lelkész érezze azt a belső kényszert, hogy ő felelős hivei-