Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1911

1911. május - Oldalszámok - 1_8

— 8 — tetes Török János urnák 1910. évi deczember 27-én bekövetkezett halálában, aki az egyház és főiskola iránt érzett szeretetből, kiváló szakértelmével, épen építkezéseink idején, majd minden anyagi jutalom nélkül, jelentős szolgálatot tett egyházkerületünknek. Az egyházkerületi közgyűlés mélyen átérzi a nagy veszteséget, amely a buzgó és önzetlen munkás halálával érte kerületünket. Iránta hálájának ad kifejezést. Emlékét áldásban adja át jegyzőkönyvünkben az utókornak, s egyházkerület és főiskolánk nevében a gyászoló családnál részvétét fejezi ki. 13. Fájó érzéssel jelenti püspök ur, miként nagy veszteség érte dunántuli református egyházkerületünket azzal, hogy hirtelen és váratlanul 1911. évi február hó 20-án, életének 64-ik évében, elveszítettük egyházi ügyeink fáradhatatlan hü munkását, nagyságos Csorba Ede egyházkerületi világi tanácsbiró urat, — ki hűséggel, áldozatkészséggel, buzgósággal szolgálta anyaszentegyházunk ügyeit kerületen, a belsősomogyi egyházmegyében, a kaposvári gyülekezetben. Az egyházkerületi közgyűlés mélyen érzi a fájdalmat a felett, hogy a kiváló szellemi tehetséggel megáldott, közczélokra áldozatkész, megnyerő egyéniségű, közgyűléseken és bíróságokban tárgyalás alá került fontos ügyekben az ő mindenkor alapos, széles látókörről tanúskodó, egyedül egyházunk közjava által irányított közreműködésre kész, értékes tagjának, ezen a helyen, ahol a református egyháznak egyik alapitója, ügyeinek előbbrevivője és köztiszteletben álló, irányt adó oszlopférfia volt, már csak emlékét újíthatja fel, csak érdemeit ismerheti el, melyeket kora ifjúságától fogva folytatott buzgó munkásságával szerzett. Áldáskivánással mond neki, a hü munkásnak utolsó istenhozzádot. Érdemeit megörökíti jegyzőkönyvében s annak kivonatában fájdalmas részvétének ad kifejezést azoknál, akiket az ő kora és váratlan elhunyta a legnagyobb mérvben sújtott, az ő mély gyászba borult családjának tagjainál. 14. Meghatottan jelenti püspök ur azt a veszteséget is, amely 1911 február 15-én jött el hozzánk idősb Héjas Pál urnák, a csurgói