Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1911

1911. október - Oldalszámok - 2_m01_5

— 5 — kerület egyházi és iskolai ügyeit, ezért biztos reményt füzhetünk ahhoz, hogy mindazon nagyfontosságú ügyekben, amelyeket mint konventi elnöknek intéznie kell, valamint azokban, amelyek a ref. egyháznak a magyar államhoz való viszonyában még rendezésre várnak, bölcs és buzgó vezetőnk leend. Ezen reményben üdvözöljük gróf Dégenfeld József főgondnok urat konventi elnöki állása elfoglalása alkalmából. c) A lelkészi karból időközben a jutalom elvételére elhívott munkások helyébe az isteni kegyelem uj munkásokat állított a munka mezejére, akik az egyházkerületi közgyűlés szine előtt most fognak felszenteltetni és mint most már rendes lelkészek a munkára kibocsáttatni. 22 lelkész veszi magára azt a terhet és igát, amely az Ur Jézus szavai szerint könnyű és gyönyörűséges, de amelylyel járó kötelességek betöltéséhez a törvényben megkívánt képzettség és képesítés mellett igazi hivatás, minden hiúság és nagyravágyásról való lemondás s az Istenhez és az Ö anyaszentegyházához való erős ragaszkodás kívántatik. Örvendetesnek mondhatjuk, hogy a felavatandó lelkészek közül kettő nem más lelkész elhalálozása folytán, hanem uj lelkészi állomás szervezése folytán nyert rendes lelkészi állomást. Szivből üdvözlöm a munka terén, mint munkatársakat mindnyájukat és kérem rájuk Isten áldását. 3. a) Dunántuli református egyházkerületünk Egyházi éi

e

t. egyes gyülekezeteiben ugy látszik, hogy a hitélet ereje fokozódik, a közigazgatásban az uj egyházi törvények által követelt teendők mind pontosabban végeztetnek, ennélfogva általánosságban panaszra és kifogásra nem lehet okunk. Legtöbb gyülekezetünkben az istenitiszteletek a törvény követelményeinek megfelelőleg megtartatnak, azokat a hivek szép számban látogatják, az egyházi szertartásokban résztvesznek, az urvacsorával szép számban élnek, lassanként a nőegyletek, énekkarok, ifjúsági egyesületek száma is gyarapodik, vallásos estélyek, szeretetvendégségek mind több helyen tartatnak. Igen kedvező jelenségnek tarthatjuk, hogy bár az egyházi szertartásokban való részvételre az uj egyházi törvények életbeléptetése óta kényszereszközzel egyházunk hivei nem szoríthatók, mégis magyar reformált egyházunkban, különösen pedig dunántuli református egyházkerületünkben alig van eset arra, hogy a szülők gyermekeiket meg ne kereszteltetnék, házasságukat a lel-