Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1911

1911. május - Oldalszámok - 1_m01_2

— 2 — munkatársat találtak. Püspökségének ideje több, mint négy évtizedre terjed ki és az 1884-ik év óta, mint a magyar református egyház legidősebb püspöke, 27 éven keresztül elnöke volt a magyarországi református egyetemes konvetnek, valamint az időközben tartott zsinatoknak. Ily hosszú idő alatt az egész magyar reformált egyház ügyeinek vezetésében annyi érdemet szerzett, hogy valamint életében mindig általános köztisztelet övezte, ugy halála is az egész magyarhoni reformált egyházban általános fájdalmat és részvétet ébresztett, amelyben osztozott velünk császári és apostoli királyi legkegyelmesebb urunk Őfelségétől kezdve édes hazánk egész társadalma felekezeti különbség nélkül. Ezt a fájdalmat és részvétet érdemei mellett még növelte az az egyházias, minden szenvedélytől és türelmetlenségtől ment jóakaratú érintkezés, amelyet mindenkor tanúsított azok irányában, akik vele hivatalos, vagy bármiféle viszonyban érintkezésben voltak és az a nemes, tiszta jellem, amely őtet ugy az egyházi, mint a társadalmi közéletben ékesítette. Mi is érezzük azt a nagy veszteséget, amely a magyar reformált egyházat az ő halálával érte és annak a fájdalomnak, mely az ő elvesztése felett szivünket áthatja, jegyzőkönyvünkben adjunk kifejezést, miután már az ő családjánál és a tiszáninneni reformált egyházkerületnél őszinte részvétünket annak idején tolmácsoltuk. Váratlanul és hirtelen szólította el ugyancsak a halál által az Ur az örök jutalom elvételére főtiszteletü dr. Erőss Lajos urat, a tiszántúli ref. egyházkerület püspökét 1911. évi március hó 25-én 54 éves korában, nagy csapást mérve ezzel az egész magyarhoni reformált egyházra, különösen pedig a tiszántúli református egyházkerületre. Dr. Erőss Lajos csak rövid ideig, 2 és fél évig volt a magyarországi legnagyobb ref. egyházkerület püspöke, de ezen két és fél évi püspöki működése alatt fényes tanújelét szolgáltatta annak, hogy kiváló szellemi készültséggel, fáradhatatlan buzgósággal, tiszta, világos felfogással, a viszonyok helyes megítélésével és felhasználásával miként lehet református anyaszentegyházunk ügyeit a haladás és felvirágzás utján lépésről-lépésre előbbre vinni. Megmutatta, hogy nagy, nemes célok előmozdítását erős akarattal, tiszta érzelemmel és Istenbe vetett rendithetetlen bizodalommal miként lehet a jövendő számára a siker reményével munkálni.