Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1910

1910. április - Oldalszámok - 8

— 8 — Még csak egy szót. Sok jogos aggályt hallottunk kifejezni, hogy vájjon az államsegélynek mind fokozottabb igénybe vétele nem fog-e ártalmas hatást gyakorolni egyházunk beléletére; nem fogja-e leszállítani azt az erkölcsi erőt, amely a mi egyházunk független érzetében és puritánizmusában rejlik. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Én azt hiszem, hogy az aggály jogosult, hogy az államsegély egyházunkra átok, vagy áldás forrása lehet. De ez teljesen tőlünk függ. Ha mi arra az álláspontra helyezkedünk, hogy megkaptuk az államsegélyt, tehát átadjuk magunkat a kényelmes semmittevésnek, ha megnyugszunk abban, hogy az állam gondoskodik jól-rosszul legégetőbb anyagi ügyeinkről és ennek folytán bedugjuk az áldozatkészségnek a múltban megnyilvánult forrásait, akkor átok forrása lesz. De ha mi hivek maradunk a magyar protestáns egyház régi hagyományaihoz, ha megtartjuk igényeink szerény voltát, ha nem azt nézzük, hogy nem kaphatnánk-e még többet, hanem azt, hogy mennyivel többet kaptunk már, mint régen, akkor áldásos lesz ránk nézve. Az államsegély által felszabadult anyagi erőnk egy oly nagy része, amelyet eddig a mindennapi szükségletek fedezésére fordítottunk, ha tehát sikerül híveinkkel megértetnünk azt, hogy most levétetett a nyomasztó adóteher vállaikról, tehát tér nyílt az egyház erősítésére, nagy czéljai megvalósítására az önkéntes adakozás és rendkívüli adózás utján, és felköltjük bennük a régi protestáns szellemet, az önkormányzat és az egyház iránti áldozatkészség szellemét, akkor nem félek az államsegélytől. Akkor csak áldás forrása lesz, mert felszabadit olyan erőket az alkotó-, fejlesztő munkára, amelyek eddig a legégetőbb fenntartási szükségletek fedezésére voltak teljes mértékben igénybe véve. Sorsunk a mi kezünkben van; mutassuk meg, hogy tudunk vele ugy élni, ahogy egyházunk érdeke megkívánja. A közgyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánítom. A mindvégig osztatlan tetszéssel kisért, minden részében az egyházhoz való hü ragaszkodás érzetétől áthatott s irányító eszmékben gazdag beszédet a közgyűlés hálás elismeréssel örökíti meg jegyzőkönyvében s melegen ajánlja az egyháztagok szíves figyelmébe.