Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1910

1910. szeptember - Oldalszámok - 4

— 4 -a veszprémi egyházmegyéből: Segesdy Miklós esperes, Cseh Sándor, Gózon Gyula egyházi-, Kenessey Móricz, dr. Vadnay Szilárd világi képviselők; a kerületi tanácsbirák közül-. Barakonyi Kristóf, Mozsonyi Sándor, Varannay Lajos, Mórocz Mihály, Szekeres Mihály, Antal Lajos, Csorba Ede, Thaly István, Szabó György; a tanintézetek képviseletében: dr. Antal Géza, dr. Horváth József, Faragó János, dr. Vida Károly; a kerületi népiskolai tanitók képviseletében: Szalóky Dániel, Száz Ferencz, Végh István, Tóth Kálmán; a kerületi s főiskolai pénztár részéről: Galamb József számvevő, Kemenczky Lajos pénztárnok. Mely alkalommal: 1. Püspök urnák a Mindenható iránti hálával teli sziv vallásos érzelmeit keresetlen egyszerűséggel tolmácsoló, ép ezért a lelkeket ellenállhatatlanul magával ragadó imája után főgondnok ur őnagyméltósága szívesen üdvözölve a csaknem teljes számmal megjelent tagokat, a közgyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Az idők folyása, a közelmúlt szellemi életének erőteljes lüktetése minduntalan vet fel oly uj jelenségeket, amelyek alkalmasak arra, hogy újra, meg újra — hogy úgy fejezzem ki magam — villanyossá tegyék a levegőt, hogy újra, meg újra a felekezeti ellentétek felidézésével állják útját annak az annyira kívánatos állapotnak, hogy zavartalanul élhessen minden egyes egyház a maga nemes missziójának, hogy zavartalanul fordíthassa egész figyelmét, egész erejét saját erkölcsnemesitő hivatása betöltésére. Alig csillapodtak le azok a hullámok, amelyeket a Ne Temere dekrétum idézett fel széles e világon és igy hazánkban is; örültünk annak, hogy nyugalom és béke állott be a felekezetek közti viszonyokban, midőn ujabban megint egy olyan lépéssel lepte meg a világot a római szentszék, amely joggal idézte fel széles e világ protestáns társadalmainak jogos felháborodását. A Borromáusencziklikát értem, amelynek a protestántizmusra és a protestántiz-