Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1910

1910. április - Oldalszámok - 15

— 15 — Erre a térre szólított, ezen a téren való munkásságra hitt egy olyan szellemnek, a protestáns iskolák szellemének, közelebbről a pápai iskola régi szellemének ápolására és fenntartására, amelyhez egész életemben szivemmel és meggyőződésemmel hű voltam és ragaszkodtam. A protestáns szellemről szólok. Abban az értelemben véve ezt a szót, amelyben a heidelbergi uj egyháztörténeti iskola ezt a szellemet felfogja és magyarázza, mint amelylyel a protestántizmus az emberiségnek az érdekeit legmélyebben és legelevenebben szolgálta, amely szellemben jövőjének, jövő fejlődésének alapját és biztositékát látja. Ez a szellem az én érzésem és meggyőződésem szerint nem a forradalom, nem a disharmonia szelleme, hanem ellenkezőleg a harmóniának, a kiegyeztetésnek, a békitésnek, az egységnek a szelleme, még pedig azon egyházi közösségnek a határain túl is, amely egyházi közösséget maga a protestáns, maga a kálvinista egyház alkot. Azt hiszem, hogy ennek a protestáns szellemnek, amelylyel a protestántizmus, közelebbről és éppen a kálvinizmus, az emberiségnek és magyarságnak a legnagyobb szolgálatokat tette, éppen ebben az irányban mutatkozott és, hála Isten, mutatkozik ma is hatásossága. Ezt a kiegyeztető erejét, ezt az egyesítő tendenciáját a protestántizmusnak három gondolatban lehetne összefoglalni. Az egyik a keresztyén vallásos érzésnek az egyesítése az emberi gondolatnak, az emberi kutatásnak a jogával, ennek a jognak a tiszteletével. A második a múltnak, a mult értékes és nemes hagyományainak összekapcsolása, kiegyeztetése a jövő haladásnak a feladataival, még pedig kiegyeztetése akképpen, hogy a jövő nevében sohse tagadjuk meg a multat és a multat sohse tekintsük a jövő fejlődés kerékkötőjének. A harmadik — és ez már a mi magyar protestántizmusunknak szinte külön dicsősége és nagysága — az, hogy a mi külön felekezeti érdekeinket mindig ugy szolgáltuk — tehát ezeknek a felekezeti érdekeknek olyan szolgálata —, hogy az egyszersmind az egységes nemzeti érzésnek, az egységes nemzeti meggyőződésnek, az egységes nemzeti műveltségnek a szolgálata is. Ezeknek az eszméknek, ennek a szellemnek a melegágyai a mi protestáns iskoláink, gyökereztetői, ápolói, terjesztői, fenntartói.