Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1909

1909. június - Oldalszámok - 29

— 29 — őszinte tiszteletünk és szeretetünk harmatcseppjével szirmain, arra kérve a kegyelem Istenét: áldja meg Méltóságodat erővel, egészséggel, tartsa meg szeretteit, hogy zavartalan boldogságban lássa áldásos tevékenysége nyomán felvirulni nagy egyházkerülete minden legkisebb községét! n) Az izr. hitközség szónoka Schnitzer Ármin rabbi üdvözölte szép beszéddel: Főtisztelendő Méltóságos Püspök Ur! Tizenhét éve lesz, hogy hitközségem képviseletében e helyütt a hódoló, mély tisztelet adóját róttam le azon, fájdalom már megdicsőült férfiú iránt, kinek egy egész korszakot jelentő, dicső neve arany betűkkel kitörölhetlenül be van irva nemzetének és egyházának történetébe. Ma ismét megjelentünk itt a református egyház egyik legkiválóbb vezére előtt, hogy kifejezést adjunk az őszinte nagyrabecsülésnek és az igazi rokonszenvnek, melyet iránta érzünk és hogy mély tisztelettel üdvözöljük Méltóságodat áldásdús működésének negyvenedik évfordulója alkalmával. Méltóságos Uram! Ama korszakban, melyben egyrészt az önző anyagiasság uralomra törekedve, az emberiség nemes eszményeit háttérbe szorítja, másrészt pedig a vallásosság helyébe lépett felekezetiesség rideg szelleme még magasabbra emeli a sorompókat, melyek az embert az embertől elválasztják, valóban lélekemelő látványt képez az emberek tömegéből kimagasló férfiú, kiben a gondolkodás felvilágosodottsága és az érzület nemessége, a tudományosság mélysége és az eszményiesség felszárnyalása, a jellem erőssége és a sziv lágysága oly összhangzóan egyesülnek. Ilyen férfiút üdvözlünk Méltóságodban, ki negyven éven át áll szent hivatásának magaslatán, aki Isten igéjét nemcsak ajkain hordja, hanem szivében is ápolja, az istenfélelemnek, a hazafiságnak, a szeretetnek, az igazságnak, a békének szent tanait nemcsak hirdeti, hanem gyakorolja is; aki rendithetlenül áll őrt a vallás- és lelkiismeret-szabadság bástyáján és meg nem rettenő, nyilt bátorsággal száll sikra a jog- és igazságért. És azért mi is kiveszszük a magunk részét a mai nap jelentőségéből. Hiszen közös ügyünk van. Közös ellenünk: a sötétség, közös czélunk: a közmivelődés; közös fegyverünk: a felvilágosítás. Valamint a szivárványnak a szinei, bár mindegyike külön-külön saját színében ragyog és tündöklik, mégis egy fenséges színképpé