Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1909

1909. június - Oldalszámok - 25

— 25 — h) Komárom vármegye törvényhatósága nevében Kálmán Rudolf főispán ur ekként üdvözölte : Méltóságos és Főtiszteletü Püspök Ur! Azon ünnep, melyet a dunántúli ref. egyházkerület ül ma, Méltóságodnak, fenkölt lelkű főpásztorának 40 éves tanári és lelkészi jubileuma alkalmával, ünnepe azon törvényhatóságnak is, mely szerencsés Méltóságodat évek hosszú sora óta bizottsága tagjai közé számítani, melynek tanácskozásainak Méltóságod egyik irányitója s közéletének egyik vezető férfia. Ez örömünnepélyről Komárom vármegye törvényhatósága nem maradhat távol. Eljöttünk tehát ide e vármegye megbízásából, hogy tolmácsoljuk azon nagyrabecsülést és tiszteletet, melyet a kiváló főpap sikerdús egyházi működése fakasztott keblünkben és köszönetünket és hálánkat nyilvánítsuk Méltóságod előtt azon buzgalomért, melyet magas egyházi méltóságából folyó nagyfontosságú, emberi erőt majdnem meghaladó teendői mellett is, e vármegye közügyeinek intézésében való résztvételével mindenkor kifejtett. Biztosítom Méltóságod, hogy a vármegye törvényhatóságának minden egyes tagja őszinte szeretet és tisztelettől van Méltóságod személye iránt áthatva s ez érzelmeinket egy perezre sem homályosították el a törvényhatóságok tanácstermeiben is időközönként felvetődő politikai hullámok, mert Méltóságod állásfoglalásában még a szemben állók is sohasem az elfogult pártember, hanem mindenkor a hazája jövőjén aggódó, a békét óhajtó s igazi keresztyéni szeretettől áthatott lelkipásztor megnyilatkozását látták! Fogadja Méltóságod Komárom vármegye őszinte szerencsekivánatait s engedje reménylenünk, hogy annak közügyei a jövőben is nagybecsű érdeklődésének tárgyát képezendik. i) Komárom városa részéről Katz Lajos h. polgármester szólt: Főtiszteletü és Méltóságos Püspök Ur! Komárom szab. kir. város törvényhatósági bizottságának megbízásából és annak képviseletében a legnagyobb készséggel és igaz örömmel jelentünk meg ez örömünnepen, hogy kifejezést adjunk azon őszinte nagyrabecsülésnek és azon köztiszteletnek, melyben Méltóságodat e város közönsége nemcsak mint egy felekezet ünnepelt főpásztorát, hanem mint a városnak érdemekben gazdag, kitűnő polgárát is osztatlanul részesiti. Szerencséseknek érezzük magunkat, hogy azon diszes érdemkoszoruba, melyet Méltóságodnak ma hivei, közéletünk kitűnőségei és megszámlálhatatlan jóbarátai átnyújtanak, mi is illeszthetünk egy szerény babérlevelet.