Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1909

1909. június - Oldalszámok - 20

— 20 — életben szerzett, nagyrabecsiiljük, tiszteljük, szeretjük, éltetjük és az Isten országának terjesztésében követjük és kívánjuk, hogy Méltóságod a közélet terén még sokáig működhessék és az Ur áldása kisérje ugy Méltóságodat, mint egész családját. c) A Magyar Prot. Irodalmi Társaság részéről Zsilinszky Mihály ő nagyméltósága következőleg üdvözölte: Főtiszteletü és Méltóságos Püspök Ur! íme ismét egy olyan tér, ahol a két protestáns egyház érdeke egyesült Méltóságod személyében, mint elnökben. A Prot. írod. Társaság, a Luther-társaság és az ev. egyházkerületek egyetértőleg meghajlanak Méltóságod érdemei előtt, amelyeket nemcsak a közéletben, hanem a protestáns irodalom támogatása és védelme érdekében szerzett. Kérjük, hogy érdeklődését és munkálkodását továbbra is terjeszsze ki Társaságunkra, hogy Társaságunk nagy és fontos feladatainak annál hivebben megfelelhessen és kérjük az áldások Istenét, hogy életét még hosszura nyújtsa erőben és egészségben, mindnyájunknak örömére és társaságunk javára. d) Az unitárius egyház nevében Józan Miklós esperes ur üdvözlő szavai ezek: Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Ur! A magyarországi unitárius egyház kormányzó testülete nevében testvéri szeretettel és tiszteletteljes hódolattal köszöntjük Méltóságodat 40 éves szolgálati jubileuma alkalmából. Mint távol napkeletnek fiai, keleti szokás szerint, tiszteletünk és hódolatunk jeléül, sót és kenyeret hoztunk. Sót, a földnek savát, mely kellemetes izét sohasem veszti el. Kenyeret, az életnek kenyerét, amelynek tápláló ereje még az asztalról aláhullott morzsákban is örökre megmarad. Testvéri szeretettel és tiszteletteljes hódolattal köszöntjük Méltóságodat, mint embert, aki nemesen dobogó szivére ölel jó barátot és ellenséget egyaránt. Köszöntjük Méltóságodat, mint vezért, akinek lelke gyönyörködik a békés alkotás mesterműveiben. Mint szántóvetőt, aki az eke szarvára teszi kezét: hátra nem tekint, mindig csak előre. Köszöntjük Méltóságodat, mint a Jézus Krisztusnak jó vitézét, aki teljes szellemi fegyverzetében előttünk áll a tűzvonalban; akinek szava, szavának harsány trombitája, nem ád bizonytalan hangot, amikor vészre-viharra tárja ki bajnoki kebelét. Köszöntjük, mint prófétai szellemű férfiút, aki bizonynyal ott leendett a babiloni vizek mellett; és ott — ha kell — a gályák evezőcsapásai között.