Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1909

1909. június - Oldalszámok - 1_3

— 3 — Dunántúli ref. egyházkerületünk tanácsbirájává 1898-ik évben választatott meg. Agg kora miatt egyházkerületi közgyűléseinken ritkán jelenhetett meg, de kerületünk ügyeinek menetét mindig élénk érdeklődéssel és figyelemmel kisérte. Nemes gondolkodása nyilatkozott meg végrendeletében, amelyben két millió koronát meghaladó vagyonát aránylag csekély összeg leszámításával hazafias, jótékony, közművelődési, ref. egyházi és iskolai czélokra hagyományozta. Temetésén Budapesten megjelentem dr. Antal Géza úrral együtt egyházkerületünk nevében, a gyászszertartás végzésében résztvettem, a rokonoknál részvétemet kifejeztem. Gelléri Szabó János emlékezete fenn fog maradni egyházkerületünk kegyeletében, kötelességszerüleg is fel fogjuk azt ujitani rövid idő alatt. Most, amidőn még csak gyászos haláláról emlékezhetünk meg, mely bennünket fájdalmasan érint, mondjunk áldást jegyzőkönyvünkben emlékezetére! Fájdalmasan érinti szivünket Bibó Dénes urnák, a mezőföldi ref. egyházmegye igen érdemes tanácsbirájának elvesztése is, aki mint egyházkerületi képviselő, tagja volt egyházkerületi közgyűlésünknek s ugy itt, mint saját egyházmegyéjében általános tiszteletben, közszeretetben s közkedveltségben részesült egyenes jelleméért, őszinteségéért, hithüségéért, ref. egyházunkhoz való szilárd ragaszkodásáért s azért a nemes jószívűségéért, amelylyel a hozzá legközelebb eső erőtelen és gyenge ref. egyházakat anyagi áldozattal, tanácscsal, útbaigazítással jóakaratulag támogatta. Nagy családi kör, kiterjedt rokonság gyászolja igaz lélekkel Bibó Dénes urat, de méltán gyászolja őt az egyházi és társadalmi közügynek az a sok ága, amelyekben ő mindig buzgón, önzetlenül és áldásosán működött s akik őt ismerték, mindenkor elmondhatják, hogy ő hű és igaz vala. Maradjon emléke áldott közöttünk, gyászoló özvegyénél és családjánál pedig fejezzük ki részvétünket. Egyházkerületünk lelkészi karából is sokakat hivott el az Ur a mi fájdalmunkra magához a halál által mult őszi egyházkerületi közgyűlésünk óta és pedig nemcsak a munka terhe alatt már megroskadt öregeket, hanem legnagyobb részben az élet java korában levő erőteljes munkásokat. Elköltözött a földi munka teréről az ő Urának hívására Róka Lajos, a mezőszentgyörgyi egyház buzgó lelkésze, 1908. év szeptember 25-én 40 éves korában; 3*