Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1909

1909. június - Oldalszámok - 104

Templomi egyházi beszéd Antal Gábor 40 éves jubileumakor. — Tartotta: Tóth Kálmán esperes. — • Alapigék-. Luk. 12:42—44. Kicsoda hiv és bölcs sáfár, kit az Úr az ö szolgái között fővé tészen, hogy alkalmas időben adjon rendelt eledelt azoknak. Boldog szolga az, akit az Úr, mikor megjövend, aképen talál cselekedni. Bizony mondom nektek, hogy minden javain gondviselővé teszi. A hü és bölcs sáfár tiszte, jutalma. Keresztyén Atyámfiai! Midőn ezen ünnepélyes alkalommal közelről és távolról összesereglettünk e helyen, hogy tisztességet tegyünk egy hü és bölcs sáfárnak, kit az Úr az ő szolgái között fővé, Máté szerint az ő házanépén gondviselővé tett, engedjétek meg, hogy a kiszabott idő határai között csak vázlatosan és egész általánosságban egy képet rajzoljak felolvasott szentleczkénk alapján a hű és bölcs sáfárról és a neki igért jutalomról. Általánosságban akarok szólani a sáfárokról, kiket a mennyei gazda szűkebb vagy tágasabb hivatáskörbe helyezett; ügyelve a jóizlés követelményeire, nehogy szerénysége ellen vétsek annak a férfiúnak, kinek egyháztársadalmi tisztességtétele alkalmából szólok és szem előtt tartva hitelvi álláspontunkat, mely szerint embert, legyen bár a legérdemesebb is, istenitisztelet keretében személy szerint nem dicsőitünk, hogy ugy szóljak: imádat tárgyává nem teszünk, hanem egyedül a mi Istenünket áldjuk és magasztaljuk minden jó adományért még akkor is, ha az áldást érdemes embertársaink hasznos és üdvös munkálkodásában ismerjük fel. Előre bocsátom még azt is, hogy nem minden rendbeli sáfárokról beszélek. Isteni megbízatást végez mindenki, aki a családban, a társaséletben, a hivatali pályákon, az állami kormányzat