Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1908

1908. szeptember - Oldalszámok - 69

- 69 7. §. Az anyagi gondozás eszközeinek megszerzése czéljából minden egyházközség igyekezzék szegény-alapot létesíteni. Ily alap létesítésére szolgálhatnak: a) templomi perselypénzeknek az a része, amely más irányban még lekötve nincs; b) a konfirmándus gyermekek évi adománya ; c) azon alapok és alapítványok jövödelmei, melyek rendeltetésüknél fogva a szegény-alap részére fordíthatók; d) önkéntes adományok, alapítványok és hagyományok; e) ahol a presbitérium szükségesnek látja, e czélra az évi költségvetésbe beállítható összegek ; f) az 1901. évi XXI. t.-cz. 4. §-a értelmében kieszközölhető államsegély. 8. §. Az előző §. szerint megalkotandó, vagy már létező szegény-alap jövedelmeinek kezelése és rendeltetésszerű fölhasználása, tehát az anyagi segélyezés eszközlése, azokban a kisebb egyházközségekben, ahol a gondozást maga a lelkész végezi, igy külön szegények gondnoka nincs, az egyházközségi gondnok föladata; azokban a nagyobb egyházközségekben pedig, amelyekben az E. T. I. t.-cz. 128. §-a értelmében „szegények, árvák és betegek gondnoka" választatik, ennek a gondnoknak képezi föladatát, a III. fejezetben meghatározott módon. Az egyházközségi gondnok, illetőleg a külön választott szegények gondnoka, az évi rendes számadásokkal kapcsolatosan a szegényalap jövedelmeiről s annak rendeltetésszerű fölhasználásáról tartozik évenként rendes számadást adni, amely az évi rendes egyházközségi számadás módjára biráltatik el. 9. §. Az elhagyatott 15 éven alóli árvák (3. §.) anyagi gondozása tekintetében igyekezzék a lelkész és presbitérium a szegények gondnokával együtt odahatni, hogy ezek az 1901. évi V1U. és XXI. t.-cz., ugy e törvényczikkek végrehajtása tárgyában kibocsátott 1903. évi 1. szám alatti belügyminiszteri rendelet 21. és következő §§-ai értelmében valamelyik állami gyermekmenhelybe fölvétessenek, mivel ehhez törvényadta joguk van; törekedjenek továbbá oda, hogy az ilyen árvák, amennyiben életük 6. évét már betöltötték, valamely állami, vagy társadalmi uton fenntartott szeretetházba, árvaházba vétessenek fel, és az egyházközségi