Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1908

1908. szeptember - Oldalszámok - 1_42

— 42 egyházlátogatást helyettem végezni. Az ö előterjesztendő jelentése fog az egész missiói tevékenységről megnyugtató képet nyújtani, itt én csak az ujabb mozzanatokat kivánom feltüntetni. Tatabánya missiói pontot ezen évben önállósítottuk a Magyar Általános Kőszén bánya-Társulattal kötött s a közgyűlésre tudomásvétel végett most beterjesztett szerződés alapján. A tatai ref. egyházmegye esperesi hivatalának előterjesztésére kineveztem ide helyettes lelkészül Váradi Lajos urat, aki állomását mult év karácsony ünnepében foglalta el s azóta ott működik nagy buzgósággal, gondozván a körülbelül 1400-ra emelkedett református és 600 ágost. hitv. ev. hivekböl álló gyülekezetet és végezvén a ref. vallású növendékek hitoktatását a 19 tanitó által vezetett községi iskola minden osztályában. Tatabánya a legnépesebb missiói pontunk. A folyó évi január 1-töl vezetett anyakönyvek tanúsága szerint augusztus 25-ikéig nem egészen 8 hő alatt a lelkész 81 gyermeket keresztelt, 14 párt esketett és 42 halottat temetett. Ezen adatok mutatják, hogy mily nagy szükség volt itt az önálló lelkészi állás szervezésére és hogy nagy köszönettel tartozunk a Magyar Általános Köszénbánva-Társulat Igazgatóságának, hogy ezt lehetővé tette. Nagyon sok teendő vár azonban itt még a lelkészre és a gyülekezet tagjaira, mert ily nagy számból álló gyülekezetnek nincs temploma, az istenitiszteletek egyik iskolában tartatnak, nincs megfelelő paplaka. A hivek pedig nemcsak hogy egyik napról a másikra élő szegény bányászok, hanem nagy részben állandóság nélküli költözködő munkások, akik áldozathozatalra nem képesek. Igy a bányatársulatnak és a ref. egyetemes egyháznak együttes jóakaratával lehet csak elérni, hogy ezen missiói egyház minél előbb templomhoz jusson. A zólyomi missiói egyház a mult év folyamán szervezkedett. Ideiglenesen imaház és lelkészlak helyiséget nyert a zólyomi várban az országos műemlékek bizottságától, amelyet mindkettőt szépen berendezett a czélnak megfelelöleg. Az egész szervezkedésnek lelke az egyház gondnoka Oláh Gábor vasúti felügyelő ur, aki buzgósággal és áldozatkészségével képes volt legyőzni az ügy útjában álló nehézségeket. Az ügy továbbfejlesztésére Patay Károly esperes urat küldöttem ki a helyszínére magam helyett és reményiem, hogy jelen egyházkerületi közgyűlésünkre be fogja terjeszteni már azon okmányokat és