Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1908

1908. szeptember - Oldalszámok - 266

— 266 — a mindenkori szükség szerint felhasználható 40.000 (negyvenezer) koronával kezdi meg. Püspök ur az áldozatkész lelki nagyság váratlan megnyilatkozásának hatása alatt, mely pár perczig elnémította az ajkakon a szót, hogy annál többet mondjon a szemeknek magasztos érzelmeket tolmácsoló villanása s a határtalan lelkesedésnek az arczokon látható tüze, kéri fögondnok ur önagyméltóságának hozzájárulását ahhoz, hogy az egyházkerületünk életében szinte páratlan történelmi pillanat örök emlékéül, melyhez hasonló még a nemzetek életében is csak igen ritkán, századok elteltével szokott előfordulni, a bejelentett 40.000 korona külön alapítványként legyen kezelhető ; kéri, hogy a nagy ősök nemes áldozatkészségét hálás emlékezetünkbe visszaidéző kijelentésben felajánlott összegről kegyeskedjék alapitó-levelet állítani ki. S hogy e lélekemelő mozzanat, a benne rejlő nagy erkölcsi erö nemes elhatározásra buzditó hatalmának minél szélesebb körben megnyilatkozhatása czéljából kerületünk lehető legtávolabbi rétegeiben is ismertté lehessen: indítványozza, hogy a már elhatározott gyűjtés a magyar református egyház minden őszinte hivének szivét szent lelkesedéssel eltöltő szép áldozatkészségre rámutatással indittassék meg. Fögondnok ur önagyméltősága nem óhajtja a felajánlott összeget valami külön rendeltetésű alapítványként kezeltetni, mert nem saját személyének kivánt azzal emléket emelni, hanem a szerinte legnemesebb czélt szolgáló, de, sajnos, oly sok anyagi nehézséggel küzdő intézménynek kivánt támogatására jönni, hogy az a ráváró feladatot egyházunk javára minél kielégítőbb módon oldhassa meg. Teljes készségét fejezi azonban ki az irányban, hogy az élőszóval tett bejelentést irásba foglalja s ez iratot még e gyűlés folyama alatt rendelkezésére bocsássa a kerületnek. A közgyűlés hálás köszönetének mély megindultsággal ad kifejezést az egyházunkra s nemzetünkre egyformán áldást hozó nőnevelés szent munkájának megkönnyítése czéljából hozott áldozatért, a nagy idők legszebb tényeire emlékeztető s a fenkölt gondolkodású ősöktől örökölt magasztos erénynek: a hithüségnek, egyházunk iránti szeretetnek s ahhoz való ragaszkodásnak ezen fényes bizonyítékáért. Kivánja is, rajta is lesz kerületünk, hogy