Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1907
1907. április-május - Oldalszámok - 17
- 17 hazánk, s polgártársaink jólétének előmozdítására irányuló tevékenységünkben vezessen bennünket eddig is ismert bölcsességével, mély vallásosságtól áthatott buzgóságával s tiszta lelkesedésével. Mi ragaszkodó hűséggel fogjuk követni. Hiszszük, hogy igazságos ügyünket Isten támogatása fogja segíteni, már pedig ha Isten velünk, kicsoda ellenünk! Üdvözölve Nagyméltóságodat kerületünk nevében, a diszes főgondnoki állásban, azon óhajomnak is kifejezést adok, hogy az az összeköttetés, mely kerületünk s Nagy méltóságod között most létesült, tartson az évek igen hosszú során át áldására s boldogitására a szent gyülekezeteknek, büszkeségére a magyar református egyháznak. A főgondnoki állással járó fontos teendők egyháztársadalmi jelentőségét kiemelő s felekezetközi viszonyaink mai állapotára utaló üdvözlés után főgondnok ur a következő nagyszabású beszéddel válaszolt s foglalta el főgondnoki székét: Fötiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Első szavam erről a helyről a hálás megemlékezés és bánatos kegyelet szava ama kiváló férfiúval szemben, ki közvetlen elődöm volt s kit az egyház érdekében kifejtett sokoldalú áldásos munkássága közepette, lelki erejének, tetterejének tetőpontján ragadott el körünkből a kíméletlen halál. Az egyházkerület kifejezte méltó módon kegyeletét az ö emlékezete iránt; de illő, hogy kifejezést adjon annak utóda is és pedig nemcsak szavakban, de abban is, hogy igyekezzék tovább folytatni az ö munkáját, igyekezzék gondozni, ápolni azokat a csemetéket, amelyeket ö is olyan odaadó ügyszeretettel ápolt. Második szavam a hála és köszönet szava az egyházkerület közönségével szemben, amely a bizalomnak olyan igazán eklatáns bizonyítékával halmozott el. Ne várják tőlem azt, Főtiszt. Egyházkerületi Közgyűlés, hogy a hála érzelmeinek szavakban adjak méltó kifejezést; elég legyen azt mondanom, hogy a férfiúnak, becsületes törekvései fejében, saját lelkiismeretének megnyugtató szaván kivül csakis honfitársainak bizalma és elismerése adhat igazán erkölcsi értékkel biró jutalmat. Érzem e jutalom becsét és fokozza hálám érzetét, ha — amint én is mindig éreztem s amint ma is kiemeltetett — a csekély személyem iránt nyilvánuló bizalomhoz hozzá járult a kegyeletes megemlékezés egy olyan férfiúval szemben, akihez nem a
