Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1907

1907. január - Oldalszámok - 10

— 10 — főiskolánk és pápai nönevelő-intézetünk nevében boldogult fögondnok urunk koporsójára fájdalmunk, tiszteletünk és szeretetünk jeléül koszorúkat helyeztünk, a temetésre pedig meghivtam az egyházkerület és egyházmegyék tisztikarát és felszólítottam az egyes lelkészeket is, hogy akik tehetik, e szomorú és gyászos alkalomra jelenjenek meg. Megdicsőült fögondnok urunk földi maradványai a budapesti Kálvin-téri templomban tartott gyászszertartás után 1906. évi decz. hó 31-én nagy és diszes gyászoló közönség részvét- és fájdalomnyilvánitása mellett helyeztettek örök nyugalomra a budapesti kerepesi temetőben. A templomi gyászszertartáson imát mondott Petri Elek budapesti lelkész, gyászbeszédet tartottam én, a sirnál búcsúbeszédet Szabó Aladár budapesti lelkész mondott. A temetésen egyházkerületünkből a másnap következő uj-év ünnepe, még inkább a leküzdhetetlen közlekedési akadályok miatt nem jelenhettek ugyan meg mindazok, akik eljönni szándékoztak, vagy már el is indultak, de azért képviselve volt egyházkerületünk tekintélyes számmal, ugy a központ, mint az összes egyházmegyék, s fő- és középiskoláink részéről. Tisztelettel kérem ezen szomorú jelentésemnek tudomásul vételét és tett intézkedéseimnek helybenhagyását, egyszersmind tisztelettel indítványozom, hogy fögondnok urunk bánatos özvegyéhez és gyászoló családjához a közgyűlés nevében részvétirat intéztessék, jelen közgyűlésünk jegyzökönyvének első lapján elhunyt fögondnokunk emléke megörökítessék, életrajza jelen közgyűlésünk jegyzökönyvébe felvétessék, arczképe pedig főiskolai dísztermünk számára olajfestésben az egyházkerület költségére megszereztessék és elkészítessék. A ker. közgyűlés a fájdalom forró könnyeivei siratja el nagy halottját, szeretett fögondnokát, ki iránt való meleg vonzalma minden egyes gyűlés alkalmával növekedett bensöségben, növekedett iránta való nagyrabecsülése mélységben, erkölcsi szilárdságban. A hitbuzgó, áldozatkész, Isten országa szolgálatában fáradhatatlan, egyszerű, igénytelen kálvinista keresztyén igazi példányképe volt ö. Áldása családjának, ékes koronája egyházának, fénylő vezéroszlopa hazájának. Isten kegyelme adta öt nekünk példamutatásra. Isten végére mehetetlen bölcsessége szólította el közülünk a munka mezejéről, hol még oly sok magasztos