Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1907

1907. április-május - Oldalszámok - 16

— 16 — létünk kötelékébe tartozó szent gyülekezeteknek a szavazatok oly impozáns többségében megnyilatkozó bizalma Nagyméltőságodnak felajánlotta s Nagyméltóságod azt a hivatalos eskü letevésével elfogadni méltóztatott, ügyeink élére ritka szellemi képességekkel felruházott igazi férfiút, hithű, tántoríthatatlan jellemet voltunk szerencsések állithatni. Ismeretes előttünk az a szép figyelem, melyet Nagyméltóságod egyházi életünk minden fontosabb mozzanatának szentelt; az egyházak életében semmit kicsinynek nem tartó az a nemes buzgalom, melylyel ugy saját gyülekezete, mint a nagyszalontai egyházmegye s a tiszántúli egyházkerület ügyeinek intézésében részt vett; az a teljes elismerésre méltó lelkes munkásság a konventen és zsinaton, melynek gyümölcse a lelkészi nyugdij-intézet szervezése s az adózási nehéz viszonyok megszüntetését czélzó intézkedések egész sorozata, tehát mind megannyi olyan tények, melyek többet mondanak s ékesebben szólnak, mint a legszebb magasztaló szavak. Ezekben látjuk mi mostani örömünk jogosultságát, közhasznú tisztes törekvéseink czéihoz jutásának biztositékát. Nagyméltóságú Fögondnok Ur! Csak önmagunkat ámítanánk s az idők jeleinek nem ismeréséről tennénk bizonyságot, ha még magunk előtt és magunk között is titkolnánk, hogy mi valódi mivolta szerint még most teljesen meg sem Ítélhető, tehát nem is méltatható súlyos helyzetben vagyunk, s talán egyházunk történetének legsötétebb napjaira emlékeztető nehéz küzdelmek előtt állunk. Tisztába vagyunk azzal is, hogy a társadalmi élet terén jelentékeny mulasztásokat kell pótolnunk, ha azok akarunk maradni, akik eddig voltunk, vagyis számottevő tényezők, söt vezetők az ujabb eszmeáramlatok érvényesülésére irányuló törekvésekben. Az idő árja a mi kedvünkért meg nem áll. Ha nem tartunk okosan vele, föltétlenül elsodor. Akiket megtéveszt a megszokottságon alapuló nyugalom látszata, az a feje fölött összecsapó hullámok temető morajára virrad egy napon. De érezzük azt is, hogy él bennünk a teljes készség a ránk váró munka végzésére s az evangéliotni igazságok szolgálatából folyó kötelességeink világos tudata; hogy meg van bennünk a szilárd elhatározás követni őseinknek semmi áldozattól vissza nem riadó példáját. Arra kérjük tehát Nagy méltóságodat, hogy senki ellen nem törő, senkit bántalommal illetni nem akaró, tisztán szent egyházunk, imádott