Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1907

1907. április-május - Oldalszámok - 1_11

magyarbarnagi-, rátóti iskolák is, mert a mindennapi iskolások száma ezekben sem üti meg a 30-at. A magas közoktatási kormánynak ezen eddig sohasem követett, de most gyakorlatba venni szándékolt eljárása nem alapszik a törvény intézkedésén, mivel az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. azon 44. szakasza, amelyre a rendeletben hivatkozás történik, csak arról intézkedik, hogy amely községben 30-nál több olyan tanuló van, akiknek szülői a felekezeti iskolába nem akarják gyermekeiket járatni, ott a község tartozik ezen gyermekek részére községi iskolát felállítani. Ebből azonban semmiképen ki nem magyarázható sem az, hogy azon létező felekezeti iskolák, amelyekben a tanulók száma harmincznál esetleg alább szállott, bezárandók, sem az, hogy az ilyen iskolák tanítóitól a fizetéskiegészités megvonható. Ev. ref. egyházunknak pedig legtöbb esetben létérdeke, hogy más vallásfelekezetü és legtöbbnyire idegen nemzetiségű népesség között élő kisebb gyülekezetünk hiveinek gyermekei saját felekezetünk iskoláiban nyert oktatás által reformátusoknak és magyar nyelvüeknek megtartassanak. Mivel azonban a jelenleg tárgyalás alatt levő felekezeti tanitók fizetésrendezésére vonatkozó törvényjavaslat 15. §-ában ezen jogot a kormány törvénybe iktatni tervezi, az egyházkerület nevében felíratott intéztem a nagyméltóságú m. kir. vallásés közoktatásügyi miniszter úrhoz, hogy ezen intézkedést a törvényből kihagyni méltóztassék. Pápai ref. főgimnáziumunkban az 1906/7. tanévben fennakadás nélkül folyt a tanitás, a múlt évinél valamivel magasabb tanulói létszámmal, 3 párhuzamos osztálylyal, 13 rendes és 4 helyettes tanár vezetése mellett. Az eredményt is kielégítőnek találtuk, amidőn főiskolai egyházi gondnok úrral az előadásokat és a kikérdezéseket két különböző alkalommal minden osztályban és minden tanárnál meghallgattuk. Április hó 1-én azonban változás történt a tanári karban, amennyiben Csépke Andor helyettes tanár a hódmezővásárhelyi ref. gimnáziumhoz rendes tanárrá kineveztetett s kénytelen volt elhagyni főgimnáziumunknál viselt állását és helyébe a tanévből még hátra levő időre dr. Szabó Miklós szakvizsgát tett tanárjelölt alkalmaztatott a budapesti állami mintagimnáziumból helyettes tanárul. A kerületnek és főgimnáziumi tanári karnak régen sürgetett hő óhajtása teljesült, amidőn a vallás- és közoktatási m. kir. minisz-