Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1907

1907. április-május - Oldalszámok - 1_8

- 8 — talos elfoglaltatására, a komáromi ev. ref. egyházmegye gondnoki állásáról lemondott ez év elején és semmi kéréssel nem lehetett öt a hozzá tisztelettel és szeretettel ragaszkodó egyházmegye legilletékesebb egyéneinek s tényezőinek állásának megtartására rábirni. Nagy veszteség Darányi Ignácz ur távozása nemcsak az egyházmegyére, hanem egész egyházkerületünkre nézve, amelyet kora ifjúságától fogva nagy lelkiismeretességgel és buzgósággal szolgált mint központi ügyész, mint a főiskola világi gondnoka, legutóbb mint a komáromi egyházmegye gondnoka és tiszteletbeli főiskolai gondnok. Ezen utóbbi állását nagy örömünkre és megnyugtatásunkra továbbra is megtartotta és igy biztat bennünket az édes remény, hogy nem fogjuk öt egyházkerületünkre nézve elvesziteni és szerencsések leszünk öt egyházkerületi gyűléseinken is üdvözölhetni. Midőn fájó szivvel veszszük tudomásul gondnoki állásáról való lemondását, egyházkerületünk javára hosszú időn keresztül folytatott buzgó munkássága által szerzett elévülhetetlen érdemeit iktassuk jegyzökönyvünkbe és kifejezést adva azon reményünknek, hogy egyházkerületünket továbbra is megtartandja eddig is tanúsított jóakaratában, önagyméltósága irányában mindig érzett változhatatlan tiszteletünknek és szeretetünknek jeléül, hozzuk ezeket önagyméltóságának jegyzőkönyvi kivonatban tudomására. A komáromi ev. ref. egyházmegyét és vele együtt dunántúli ev. ref. egyházkerületünket azon másik nagy veszteség is érte, hogy nt. Veress Ede ur, az egyházmegyének 10 éven keresztül esperese, dunántúli ref. egyházkerületünknek az országos zsinaton és egyetemes ref. konventen rendes képviselője, főiskolai igazgató-tanácsunk rendes tagja, folyó 1907. évi február hő 9-én elhalálozott. A boldogult úgyis mint lelkész, úgyis mint esperes és az egyházi törvényhozó és kormányzó testületek tagja, mindenkor nagy buzgósággal, kötelességérzettel, kiváló lelkiismeretességgel és önzetlenséggel teljesitette a közbizalom által reá ruházott megbízatásokkal járó teendőket. Ugy saját egyháza, mint egyházmegyéje szellemi és anyagi jóléte előmozdítására megtett mindent, ami tehetségében és módjában állott, azzal a komolysággal és személyes tekinteteket mellőzni tudó igazságérzettel, amely öt egész eljárásában jellemezte és amely az ö egyénisége részére minden körben, amelylyel érintkezett, a köztiszteletet biztosította. Az elköltözött érdemes férfiú elvesztése feletti fáj dal-