Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906

1906. április - Oldalszámok - 81

FÜGGELÉK. BARÁTH FERENCZ. (1825—1905.) A régi jó időknek, a 48-as korszaknak egy tisztes alakja ismét elköltözött közülünk. Mig élt, általános tisztelet és szeretet környezte s most koporsóját a legőszintébb részvéttel kisérjük az örök nyugalom helyére. Olyan ember volt ö, aki egész életével rászolgált a tiszteletre. Munkaszeretö és munkabíró, aki minden téren férfias kitartással s föltétlen becsületességgel teljesítette kötelességét. Mint katona, tanár, szolgabíró, majd pénztárnok s mint szorgalmas gazda egyaránt rászolgált az elismerésre. S a jó Isten oly erős testtel s oly eleven, minden iránt érdeklődő lélekkel áldotta meg, hogy egészen a legutóbbi időig alig látszott rajta a magas életkor romboló hatása. Azok közé a vasidegzetü emberek közé tartozott, amilyenek a 48 előtti időkben születtek, akik ugy tűnnek fel előttünk, mintha csak valami szilárdabb anyagból alkotott kivételes lények volnának. S ö a rábízott talentumokat mindenféle munkaterén hűségesen kamatoztatta. Méltán érte tehát öt az a nagy istenáldása, hogy munkájának jó eredményét látta s tapasztalta az emberek elismerését is. Szülővárosa, megyéje és egyháza több ízben kitüntette öt bizalmával. Szép családja volt s látta gyermekeinek elöhaladását és boldogságát. De nemcsak tiszteletben volt része, kijutott neki bőven a szeretetből is. Pompás kedélye sohasem hagyta el. Kitűnő társalgó létére képes volt az egész társaságot mulattatni kifogyhatatlan adomáival s a régi világot jellemző történetkéivel. Nem csoda tehát, ha mindenütt szívesen látták s jókedvű arczok tekintettek feléje, mihelyt szólani kezdett. Az egész város és messze nagy vidék ismerte és 6