Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906

1906. szeptember - Oldalszámok - 1_30

— 30 — elhelyezett szerencsétlen bűnösökre. Négy ilyen fegyintézetünk van, úgymint Illaván, Lipótváron, Márianosztrán és Sopronban. Az első háromban ref., az utóbbiban ág. h. ev. fegyintézeti lelkész működik. A soproni fegyintézetet meg is látogattam, amikor örvendetesen tapasztaltain, hogy az ott elzárt hiveink lelki gondozása, épitése és javítása jó kezekben van ; maguk a foglyok haladást mutatnak az erkölcsi javulás terén. Ugyanily eredményről számolnak be a többi fegyházi lelkészek jelentései is. Nagy, magasztos, de nehéz a fegyházi lelkész feladata, amely akkor hozza meg megérdemelt gyümölcsét, amidőn a társadalomból kitaszított, elvadult lelkű ember könnyeiben, szavaiban, leveleiben és kiszabadulása utáni életében a megtérés, az újjászületés jeleit látja. Nem mondom, hogy ez a lelkészi munka minden egyénnél feltétlenül sikeres, mert hiszen akadnak lelkek, akik már annyira megkeményedtek, hogy be nem fogadják az isteni igét, akiket már annyira szolgájává tett az erkölcsi megromlás: a bün, hogy teljes mértékben rájok illik a „javithatlan" jelző. Ily környezetben, a fegyház szürkeségében, éppen nem éltető levegőjében végezték apostoli munkájukat szerény szolgatársaink, a fegyházi lelkészek. Hogy a gondozásukra bizott szerencsétlenek lelkéhez tudjanak férkőzni, szorgalmasan áttanulmányozták a reájuk vonatkozó fegyházi iratokat s esetröl-esetre tudakozódtak az illető lelkészi hivataloknál is. (Itt ajánlom figyelmébe lelkésztársaimnak, hogy amennyiben valamelyik fegyházi lelkész tudakozódnék náluk bebörtönözött hive felöl, a legnagyobb jóakarattal és részletességgel szíveskedjenek arra válaszolni.) Ily módon felkészülve, a biblia vigasztaló igéivel közeledtek hozzájuk a fegyházi magánzárka csendjében s először vigasztalva, majd oktatva őket, rábírták bűnös voltuk megismerésére, Isten bűnbocsátó kegyelmének kérésére, önmaguk megjavítására s tőlük elmaradt családjukkal való kibékülésre. E lelkészi munka sikere abban látszott meg legjobban, hogy a rabok legtöbbje könnyek között ismerte meg bűnösségét, s ha lelke háborgott, szívesen kereste fel lelkészét külön is, hogy lelki vigasztalásban részesüljön. E munkálkodás folytatódott a közös istenitiszteleteken, amelyeket ugy vasárnapokon, mint ünnepeken rendesen megtartottak. A délelőtti istenitiszteleteken a foglyok értelmiségéhez és helyzetéhez mért