Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906

1906. szeptember - Oldalszámok - 1_28

\ — 28 — Missio- 11. Kerületünkben a missiő-ügy lassanként, de fokozatosan fejlődik, még nagyobb fejlődést venne azonban, ha elegendő anyagi erővel rendelkeznénk arra nézve, hogy minden olyan pontot, ahol egyházunk csekély számú hivei a másfelekezetü lakosok között tömörülni tudnak, hathatós támogatásban részesíthetnénk. Mert a missió sok támogatást igényel, sokat is áldozik rá egyetemes ev. ref. egyházunk, de bármily sok legyen a segély, sohasem elégséges. Mert csak arra kell gondolnunk, hogy egy szervezett, bár nagyon szegény egyházunknak mennyi vagyona fekszik templomában, lelkész- s tanitólakában, iskolájában, esetleg az egyház, a tanitói, a lelkészi hivatal fennállását részben biztosító földbirtokában vagy tökéiben, amelyeket századok alatt szereztek meg és abban, hogy az egyház hivei, bármily szegények legyenek különben, az egyház fentartására szükséges terhek hordozását már megszokták. Az újonnan alakuló missiói egyházaknál mindez hiányzik, de minél elébb megakarnák azt szerezni és pedig a mai kor igényeinek és követelményeinek megfelelő alakban, azért azonban maguk különösebb áldozatot hozni nem akarnak, mert uj terhet vállalni mindig kellemetlen, vagy nem is tudnak, mert földhöz ragadt szegények. Bizony ezen a téren igen nehéz helyzetben vagyunk, ugy hogy szinte óvatosaknak kell lennük a kezdeményezésben, mert azzal tisztában kell lennünk, hogyha egyszerűen azt teszszük, hogy minden uj missiói pontot az egyetemes konvent jóindulatába ajánlunk, az mindig csak irott malaszt marad, mivel a közalap e czélra forditható része annyira le van kötve, hogy uj missiő-pont segélyezésére egy évtized előtt alig kerülhet a sor, ha csak azon összegeket, amelyeket a lelkészi kongrua-rendezésnél mint állandó segélyeket lekötöttünk, valamikép felszabadítani nem sikerül. A régi missiói egyházak fokozatosan erősödnek lélekszámban is, vagyoni helyzetükben is, buzgó lelkészeik vezetése alatt, akik közül némelyek szinte emberfeletti munkát fejtenek ki: igy Csertán Márton Kaposvárott, Balogh Elemér Pozsonyban, Sedivi László Nyitrán, de az elérendő végczéltól, hogy t. i. gyülekezeteik rendezett egyházi és vagyoni viszonyok közé jussanak, még nagyon messze vannak. A slavoniai egyházak is haladnak, közülük Brekinszkán most lett kész az uj tanitói lak és iskola, amelybe Ptacsek Teofil volt kazsoki tanitót alkalmaztam 1906 szeptember 1-töl tani-