Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906

1906. április - Oldalszámok - 5

— 5 — őrzött biztosítékunk lesz nékünk felekezeti autonómiánk. Tárgyalásainkban, idegen hatósággal való érintkezéseinkben, határozatainkban ne téveszszük tehát soha szem elöl autonomikus jogainkat. Amit nyertünk, amit kilátásba helyeznek élvezni: ne legyen érte soha áldozathozatal a mi autonómiánk, mert ez nekünk szabadságunk biztositéka, erös várunk. Nem azért emlegetem ezt hangsúlyozva, mintha talán napjaink felette veszedelmesek volnának, de vannak mindig olyan tárgyaink, van most is olyan napirenden, amely felette körültekintő határozatot igényel. Ilyen most az alapítványok kezeléséről készítendő, kultuszminiszteri leirat folytán hozandó határozat. Itt kell igazán helyesen értelmezni: mi is az protestáns önkormányzati jog, nehogy az állami befolyás oly mértékben érvényesüljön, amely egyházszervezetünkre hátrányos lenne. A „Kálvineuin" ügye is fontos kérdése gyűlésünknek. Legyünk itt is körültekintők, de előrelátók is, mert ez uj intézmény uj szellemi kapocs lesz egyetemes egyházunknak. Vannak tehát nekünk önálló és állandó kérdéseink, amelyek bármilyen jelentéktelennek látszanak is, de fontosak mi reánk nézve, mert attól egyetemes egyházunk jövendő boldogulása, előhaladása nagy mértékben függ. És kérem is önöket, bármilyen jelentéktelen legyen tárgysorozatunk egyik-másik pontja, ezeket is a legnagyobb ügyszeretettel, odaadó hűséggel beszélgessük meg, mert a legkicsinyebbnek látszó kérdés is református egyházunknak hathatós eszköze lehet ott, hol az éppen felmerült. Mert a legkisebb ember dolga és joga is fontos reánk nézve, érezzük vele a szolidaritás, a közös érdeket. így a mai napirendben is egy-két hithű testvérünk adóügye, nagy elvi, sőt alkotmányos jelentőségű dolog. Mi igyekezzünk mindig egy erkölcsi magas szempontból birálni a dolgokat, ez a legkisebbnek is nimbust, erkölcsi erőt kölcsönöz. Mi nem hatalom, de az evangéliumi szabadság alapján mozgunk, ennélfogva a testvériség nem is üres szólam, hanem lelkünknek, énünknek tulajdona kell, hogy legyen minden cselekedetünkben, mert mi az evangéliumi szabadságot szolgáljuk; vezessen tehát bennünket e magasztos eszme: az evangéliumi szabadság és testvériség fenkölt eszméje, akkor hiszem a mai tárgyalásunk is bőséges gyümölcsöket fog teremni. Még egyszer fogadják szives üdvözletemet, a gyűlést megnyitottnak nyilvánitom. Tudomásul följegyeztetik.