Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906
1906. szeptember - Oldalszámok - 1_7
hogy helyesnek tartanám ezen eszme kivihetöségének az illetékes körök részéről megfontolás tárgyává tételét, amire úgyis utalva leszünk amiatt, mivel az egyházi adózás rendezésének kérdése sokkal belsőbb egybefüggésben van a lelkészi fizetésekkel és dijlevelekkel, mint első tekintetre látszik. 3. Az egyházi élet egyházkerületünk gyülekezeteiben Egyházi a megszokott szabályos mederben folyik, nagyobb lendü- élet. let, de egyszersmind nagyobb fennakadás nélkül is. Az istenitiszteletek vasárnap és ünnepnapokon rendesen megtartatnak s a gyülekezetek legnagyobb részében eléggé látogattatnak, mig ellenben a hétköznapi könyörgéseknek ugy megtartásánál, mint látogatásánál igen sok helyen van még kivánni való és nem lehet a lelkészeknek eléggé nyomatékosan figyelmükbe ajánlani, hogy a hétköznapi reggeli könyörgéseket egész éven keresztül megtartsák, de különösen azon idö alatt, amig az iskolai szorgalmi időszak tart, a híveket pedig a könyörgések látogatására buzdítsák. Az egyház hivei rendszerint élnek az úrvacsorájával, e tekintetben városi gyülekezeteinkben, ott is inkább az értelmiségnél mutatkozik mulasztás. A született kisdedek megkereszteltetnek, a halottak egyházi áldással temettetnek el kivétel nélkül és ebben a tekintetben előnyösebb helyzetben vagyunk Európa bármelyik államának protestáns egyházainál. A belmissiói munkásság azonban nagyon lassad halad előre, lelkészeinkben és tanitóinkban sincs meg ezen irányban az igazi lelkesültség, az egyház vezető elemeit sem igen tudják ezen ügynek pártolására megnyerni, pedig erre nagy szükségünk volna, mivel minél többet s minél több irányban foglalkoznak egyházunk hivei vallásos eszmékkel, minél löbbször nyilik alkalom egyházunk híveinek, különösen növendéktagjainak arra, hogy hitükről, vallásukról nyilvánosan vagy kisebb testületekben tanúbizonyságot tegyenek, annál inkább erősödik református vallásos öntudatuk és hithüségük, amelyre támaszkodva képesek ellenállani az élet küzdelmei között ugy az erkölcsi, mint hitbeli kísértéseknek. Ezen belmissiói munkát a mi elődeink talán az egyház érdekeinek kisebb sérelmével mellőzhették, mivel az egyház hivei neveltetésüknél, családi hagyományaiknál, egyszerűbb életviszonyaiknál íogva sokkal több és bensőbb kötelékkel voltak az egyházhoz csatolva és sokkal kevesebb befolyással voltak rájuk olyan eszmeáramlatok, amelyek őket az