Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1905

1905. április - Oldalszámok - m01_12

- 12 — ev. ref. theol. akadémiai és a főgimnáziumi igazgató úrral együtt, a boldogultnak koporsójára koszorút helyeztünk, a háznál a gyászszertartást magam végeztem, a sirnál pedig nt. Csizmadia Lajos theol. akadémiai igazgató ur tartott búcsúztató beszédet. Ugyanezen alkalommal a duna-adonyi járásbíróság felbontotta és kihirdette a boldogultnak sajátkezüleg irt és a törvényes követelményeknek teljesen megfelelő végrendeletét, amelyben vagyonának általános örökösévé a dunántuli ev. reform, egyházkerület pápai főiskoláját tette oly korlátozással, hogy a birtok haszonélvezete haláláig unokaöcscsét tek. Gondol Dezső kincstári föerdész urat illeti, aki a haszonélvezett jövedelemből tartozik az összes hagyományosokat kielégíteni és a fent levő adósságokat törleszteni. A hagyaték tárgyalása folyó hó 17-re van kitűzve, annak megtörténte után teendetn meg ez ügyben jelentésemet, amely tárgysorozat rendén kerül a főtiszt, egyházkerületi közgyűlés elé. Itt csak felemlítem, hogy a főiskolánk részére jutó, földbirtokból álló hagyaték értéke körülbelül 150.000 korona. Nemcsak egész életfolyása, hanem végrendelete is mutatja, hogy milyen nemesszivü jóakarót veszített el főiskolánk Gondol Gáborban, abban az egyszerű, egyenes, puritán jellemű férfiúban, aki saját kiváló tehetsége és szorgalma folytán komoly munkával megkeresett jövödelmének egy részét mindig megtakarította azon tudattal, hogy ezáltal halála után is közre fog munkálni azon főiskola ügyeinek felvirágoztatásában, amely öt nevelte s melynek a magyar nemzeti közművelődésre áldásos és közhasznú életében mint tanár ö is kiváló tényező volt; továbbá, hogy ezáltal ápolja és erösiti azon protestáns közszellemet, amely ha ősi jellemében megmarad, képes egyedül önálló gondolkodásra, eszményekért lelkesedni tudó, komoly czélokért lemondásra, áldozatra, nélkülözésre is kész nemzedéket nevelni. Ezen eszményi szép czél és nemes gondolkodás emelte a különben szegény családból származó, öröklött vagyonnal nem biró Gondol Gábort oda, hogy ö legyen pápai főiskolánknak eddig legnagyobb jóltevöje; hogy megczáfolja azokat, akik azt hirdetik, hogy kihalt már a szivekből az egyházhoz való * ragaszkodás és a tanügy iránti áldozatkészség és hogy példát adjon a későbbi tanári nemzedéknek is arra, hogy a magyar református egyház szelleme szerint az iskolával a tanárnak össze kellvén forrnia szivvel, lélekkel, a tanárnak az iskolától nemcsak mindig köve-