Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1905

1905. április - Oldalszámok - m01_5

— 5 — emeljük a tagsági dijakat sem: a lelkészek többsége valószínűleg ez utóbbi álláspontot fogadja el. Annyival inkább feltehetem ezt, ha meggondolom, hogy mig az államtól méltán megvárhatjuk, hogy támogasson bennünket olyan nyugdíjintézet létesítésében, amelyre mi is meghozzuk a magunk áldozatát, de a saját erőnkből előállítható összeg a szükség fedezésére nem elégséges: addig azt jogosan nem követelhetjük, hogy fedezze az állam azon több kiadást is, amely olyan kedvezmények nyújtására szükséges, amely kedvezményeket az állami tisztviselők az állami nyugdíjintézeteknél nem élveznek. Mert hiszen tudvalevő dolog, hogy az állami tisztviselő, de minden más tisztviselő is, csak tiz évi szolgálat után kaphat nyugdijat, addig pedig csak kielégítést és a nyugdíj mindig a szolgálati idő arányában szolgáltatik ki. Ezenkívül nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy éppen a lelkészi állásnál nem ütközik legyözbetlen nehézségbe az, hogy a munkaképtelen lelkész segéd- vagy helyetteslelkész alkalmazásával kitölthesse azt a szolgálati időt, ami öt nyugdíj élvezésére jogosulttá teszi. Arra kérem tehát a fötiszteletü egyházkerületi közgyűlést, hogy ismert bölcsessége szerint a lelkészi nyugdíjintézet alapszabályainak és szervezetének tárgyalásánál lehetőleg mellőzzön olyan kívánalmakat és ezekből folyó módosításokat, amelyek a tervezett intézet mathematikai mérlegének egyensúlyát megzavarnák, vagy ha szükségesnek látja ily módosítások elfogadását, akkor egyszersmind mutasson rá oly uj bevételi forrásokra is, amelyek az egyensúly helyreállítására alkalmasak. A zsinattartás nagy mértékben igénybe vette egyházkerületünk anyagi erejét, ugy hogy a mult évben ezen kiadás fedezésére előirányzott és félretett összeg nem fedezte az eddigi kiadásokat, amely kiadásokat tetemesen növelték azon zsinati közköltségek is, amelyeknek 15%-át viseli egyházkerületünk. Talán sikerül a legközelebbi konventen az államsegély méltányosabb felosztásának ügyét, ami évek óta függőben van, kedvezöleg elintéztetni, amiből reménylhetnénk ez irányú túlságos megterheltetésünk némi kiegyenlítését. 52. Egész egyházkerületünkben igyekezünk a többi Felekezetközi felekezetekkel a jó viszonyt ápolni, de egyszersmind a viszonyok, vallásegyenlöség és viszonosság magasztos elvéből folyó követelményeket érvényesíteni. Jól esik látnunk, hogy az állami hatóságoknál és a testvérfelekezeteknél is mindjobban tért foglal a kölcsönös