Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1905

1905. április - Oldalszámok - 83

— 83 kik a miniszterrel bizalmasabb viszonyban vannak, valamely hivatalnok figyelmét, szorgalmát és képességét méltatlanul kisebbítik. S ennek ellenkezőjét alig lehet az alattomban vádlottnak bebizonyítani; mert annak bekövetkezhető mellöztetése esetében a felelős miniszter nem kérdezi meg a tanácsosok kollégiumát, sem pedig munkáit nem terjeszti nyilvános tanácsülés elé. Ilyenek ugyanis csak a dikasztériumoknál voltak szokásban. Innen van az, hogy a valódi barátság, bizalom és őszinte kollegiálitás a hivatalnoki életben a legritkább jelenségek közé tartozik. Amit különben szorgalom, kitartással e pályán az adott viszonyok közt el lehetett érni, azt elértem. Legkisebb okom sincs egyik vagy másik elöljáróm ellen a panasz keserű emlékével távozni helyemről. S ez a távozás — ugyhiszem — már nem messze van. Midőn az ember ötvenedik évét már túlhaladta, munkában, kitartásban hanyatlik. Nálam ezt fokozza a sok, folytonos bennülés következtében meggyengült egészségem. Ily helyzetben napról-napra élénkebben támad fel bennem a függetlenség után való vágyódás, mit részemről az emberi természetből kifolyó legvitálisabb egyéni czélnak tekintek. Változatos és már vége felé közeledő életpályám legszebb részének azt tartom, amit a pápai főiskolában mint tanár töltöttem. Ennek emléke az, mit ezen intézet szellemi és anyagi gyarapodása iránt érzett őszinte és forró óhajtásommal együtt siromig fogok őrizni. Kelt Budán, 1879 május 15-én. Közli: Borsos István főiskolai könyvtáraok. 6*