Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1905

1905. április - Oldalszámok - 79

- 79 — vedtem. E mellett folyton él bennem annak hálás emléke, hogy tisztelt kartársaim, kik között Tarczy Lajos, Bocsor István tanáraim, Kerkapoly Károly tanulótársam, Kiss János, Kotasz István és Baráth Ferencz kartársaim, azon barátságos és őszinte rokonszenvvel fogadtak körükbe, mely állandó forrásra talált a közös rendeltetésben és érdekegységben. S következett azon irántam táplált meggyőződésből, hogy a tanári kar nagy többsége az új szervezés folytán sorukban támadt hézagot velem betölteni kész volt. Elmúlt közel nyolcz év, inig a tanári pályát folytattam, illetőleg arról leköszöntem s nem fordult elő egyetlen eset, mely a kartársaimmal való jó egyetértést és kollégiálitást csak rövid időre is megzavarta volna. E viszony ismét a tanári állás egyik megbecsülhetlen tulajdonsága. Ha t. i. tanártársával véleménynyilvánítás és annak érvényesítésére törekvés miatt néha ellentétbe jön is, nem kell oly következményekkel küzdenie, mint más pályán. A karbeli egyenlőség és protestáns szabadság mindegyik felet megóvja attól a szeréncsétlenségtöl, hogy személyes méltóságát, egyéni önérzetét sértő, tekintélyét és jóhirnevét koczkáztató támadást, kisebbítést és boszantást kelljen, mint hivatalnoknak, közvetlen vagy távolabbi elöljárójától méltatlanul elszenvednie s a kenyéririgység kigyói ellen minden lépten-nyomon védelmi helyzetben lennie. Az én tanárkodásom idején azonban ezen állásnak csekély javadalmazása miatt azon feltűnő árnyoldala volt, hogy mig egyrészről az évi fizetísböl a tisztességgel határos takarékosság mellett sem lehetett annyit meggazdálkodni, amennyi az embernek öregsége vagy hajlottabb korában bekövetkezhető szolgálatképtelensége esetére Ínségtől mentes megélhetést biztosított volna, másrészről sem nyugdíj, sem pedig kivételes körülmények között alkalmazható ellátási intézmény nem volt. S igy amely tanár magánvagyonnal nem rendelkezett, nem talált biztos révpartot, melybe a remény horgonyát belevághatta volna, hogy ott majd menedéket talál, ha az élet viszontagságai közt baj találja érni. Ha a szerény tanári fizetés mellett, bár hosszabb szolgálat után is, nyugdíjra lehetett volna kilátásom, a politikai változás következtében kínálkozó bármely közigazgat isi vagy birói hivatal sem bírt volna előttem oly értékkel, hogy azzal tanári állomásomat felcseréltem volna. Ellenkező helyzetben azonban a bekövetkezett viszonyokat éppen ugy számításba kellett vennem, mint a napszámosnak az oly kínálkozó nyári munkabért, melyből magának télrevalót is takaríthat meg.