Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1905
1905. április - Oldalszámok - 73
- 73 — biztos voltának s a tíz évi szolgálat után esedékes nyugdíjnak elövélt változhatian voltában rejlett. Az emiitett hivatati rendszernek a messze múltban íueggyökeredzett alapjait, az akkori politikai viszonyokat s a nemzet konzervatív szellemét tekintve, elmondhatni, hogy a választott életpályának biztos voltát emberi számítás szerint s bármely esélyek között igazoltnak lehetett tartani. A sors könyvében azonban más volt megírva. Az 1848-iki márcziusi izgalmas papok alatt a magyar felelős minisztériumnak kinevezésével, mint az árnyék eltűnt a m. kir. helytartótanács s mondhatni, hogy még a lelépés formaságait sem tartották meg. Mintha múltját szégyenlette s az utódtól a hatalmat féltékenyen irigyelte volna. Sem hivatalt, sem aktát a magyar minisztériumnak forma szerint át nem adott, hanem egyszerűen elszéledt. Midőn már a hivatali szobák mind üresek voltak s még a kancelláriai főigazgató sem jelent meg április 24-én a hivatalban: én is becsuktam hivatalos szobám ajtaját, átadtam kulcsát a kapusnak s körülbelül utolsó voltam azok között, kik a régi dikasztériális kormányzás ezen elsülyedésre jutott korhadt hajóját elhagyták. Az uj minisztériumba belépni nem volt kedvem, inert nem bízhattam annak állandóságában. A megyei s városi szolgálat sem volt a forradalmi mozgalmak között vonzó oly emberre nézve, ki természeténél fogva a békés, nyugalmas helyzet után vágyódott. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint a forradalom lezajlásáig figyelő állásban maradni s egyelőre a nevelői pályára visszatérni. Nemsokára azon gyanú és üldözés miatt, melynek következtében bátyámnak, mint a Debreczenben székelő magyar kormány állitólagos kémjének, a fővárosból menekülnie kellett, én is távoztam onnan s Fehérmegyében tartózkodtam, hol az 1849-ik év végével bátyám is megjelent s Baracska községben a következő évben megházasodván, nekem egy ideig tartózkodási helyet nyújtott. Itt gazdálkodással, kertészettel foglalkoztam s bizalmasabb embereimnek dolgait, mint ügyvéd intéztem mindaddig, mig az abszolutizmus vas rendszere engem is, mint szabadelvű gondolkozásomról s hazafias érzelmeimről ismert embert el nem tiltott attól, hogy másokat peres vagy perenkivüli ügyekben a cs. kir. biróságok s hatóságok előtt képviselhessek. Ezen tilalom az 1854. évi rendezés alkalmával bekövetkezett. Valóban nehéz napok, szomorú idők voltak azok, midőn a
