Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1905

1905. április - Oldalszámok - 69

— 69 — hitv. fötanoda nagyhírű bölcsészeti tanára, tnidön azt mondta, hogy „akinek filosofiai alapismeretei nincsenek, e hiányt megmutatja bármely szakban irt egyetlen periódusa is." Anyám annyival is inkább a papi pályára szánt, mert testvérbátyám, Dániel, bár a theologiai tudományokat elvégezte, nem lett pappá, hanem világi pályára tért s Bécsben a magy. kir. udv. kancelláriánál talált alkalmazást. Azonban az -anya reménye kisebbik fiánál sem teljesült. Mert azon kellemetlenségek emléke, melyekkel atyám a papi pályán találkozott s ezen különben tisztes hivatal árnyék-oldalainak bár gyermekies észszel, de elég közelről történt gyakori szemlélése s emellett a korlátolt anyagi helyzet, melyet javadalmazás tekintetében a ref. lelkészi állás az illetőknek nyújt: visszatartottak azon eltökéléstöl, hogy a papi pályára lépjek és az arra elökészitö tantárgyakat hallgassam. így tehát az 1843—44-ik iskolai év kezdetével a pozitív jogi tanulmányokat kezdtem hallgatni, miután az akadémiai rendszer szerint az első évi jogi tanfolyamhoz tartozó tantárgyakat az akadémiai folyam utolsó évszakában a megelőző évben már hallgattam. Az időben a tételes jogot Stettner (Zádor) György, széles jogtudományáról, alapos s az ismeretek minden ágára kiható képességeiről országszerte ismeretes tanár tanitotta. Előadásaiban Kövy Sándor nagyszerű, sárospataki volt tanár rendszerét követte. Engem, mint aki még gimnáziumi tanuló koromban szerzett osztályzatom által bizalmát s részvétét megnyertem, legtöbbször részesitett azon megkülönböztetésben, hogy a magyarázat kiinduló pontjául szolgáló rövid „Elementa iuris-prudentiae Hungaricae" cz. Kövy-féle munkából latin szövegű tantéleket olvastatott fel velem. Minthogy Stettner György előadásaihoz kéziratot nem készített, hanem egyszerűen Kövy Sándor munkáira s azoknak Fogarasy által készített magyar fordítására hívta fel tanítványai figyelmét, a tanulni kívánó jogászoknak nem csekély nehézséggel kellett küzdeniük. A latin nyelvet ugyanis már nem értették oly alaposan, hogy egy könyv klasszikus latin irmodorán szerkesztett latin munkát kézikönyvül használhattak volna. Fogarasy fordítása pedig az eredeti szövegnek majdnem szószerinti utánzása miatt teljesen érthetetlen s épen a legbonyodalmasabb ősiségi adományozási jogrendszer fejtegetéseinél hasznavehetetlen volt. Ily viszonyok közt az előadások alatt tett jegyzeteimet az előadások végével még közvetlen emléke-