Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1905

1905. szeptember - Oldalszámok - m01_11

I — 11 — megerősítik, nem mintha ezek a hiányok mindenült fennforognának, hanem csak minden egyházmegyében néhány iskolánál. Sőt ezen hiányokhoz járulnak mások is, amelyekre az államkormány nem terjeszti ki figyelmét, de amelyek a mi egyházainkat legközelebbről érdeklik, hogy t. i. tanítóink ifjabb nemzedékéből igen sokan nem tudják kellőleg egyházi énekeinknek sem dallamát, sem szövegét, ennélfogva sein kántori kötelességüknek nem tudnak a gyülekezet vallásos buzgóságát épitöleg megfelelni, sem mint hitoktatók nem tudják növendékeiket az énekekre kellőleg megtanítani. Kétségtelen, hogy elmaradásunknak oka részben az anyagi erő hiányában van, mert uj iskolaépületek emelése, azok átalakítása és fenntartása rendkívül nagy terhet ró szegény egyházainkra és híveinkre, kivált ha olyan eset is történik, mint például Szentgálon, ahol a hibás és hanyag építkezés folytán a mintegy 70.000 korona költséggel nemrégen emelt nagy emeletes iskola összeomlott. De van hiba egyházi hatóságainkban is, mert én ugy látom, hogy az a nagy lelkesedés, amely az 1868 : XXXVIII. t.-cz. létrejötte után úgyszólván egyházunk egész közönségét, gyülekezeteit és vezetőit az elemi oktatás emelése érdekében áthatotta; az a nagy buzgóság és erély, atnelylyel a régebbi egyházmegyei tanügyi bizottsági elnökök az elemi oktatásügyet felkarolták és kezelték, majd mindenütt ellanyhult és meghanyatlott. Legalább ezt mutatja az a tünet, hogy a szorgalom-időszak iskoláink nagy részénél a 10 hónap helyett 8 hóra vagy annál is rövidebb időre szállott alá, hogy a mulasztások nagy száma mellett is a gyermekeik hanyag iskoláztatása miatt megbüntetett szülőkre alkalmazott birságból befolyó pénz nagyon csekély, a legtöbb gyülekezetben semmi, azon okból, mivel a tanitó, az iskolaszéki elnök, meg a polgári hatóság is kerülni kívánja a törvényes szigorral együtt járó személyes kellemetlenségeket. Az anyagi szegénységből származó bajokon kétségtelen, hogy alaposan csak akkor fogunk segíthetni, amidőn egyházunknak tervezett uj adózási rendszere s ezzel az egyházi teher csökkentésére szolgáló államsegély élvezése életbe léphet. Kellő gondossággal, előrelátással és erélylyel azonban addig is elérhetjük, hogy elemi oktatásügyünk haladása ezen téreni versenytársainkkal lépést tartson, különösen az iskolák felkarolása tekintetében. Minélfogva kérem utasítani az egyházmegyéket, illetve iskolaszékeket, hogy a tanitói állo-