Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1905

1905. szeptember - Oldalszámok - m01_6

- 6 — járások, amelyeknek községei egyik egyházhoz sincsenek beosztva, vagy ha be vannak is osztva, egyházunknak ott levő hivei nem részesíthetők kellő lelki gondozásban szétszórtságuk és az anyagi eszközök hiánya miatt. A gyermekek vallását illetőleg előnyünkre kötött egyességek száma több a mult évinél 35-el, a hátrányunkra kötött egyességek száma több 16-al; ezen számok mutatják, hogy azon törekvés, hogy a vegyes házasságból származó gyermekek egy vallásúak legyenek, folytonosan erősödik nemcsak az egyházaknál és azok hatóságainál, hanem a családoknál és az egyéneknél is, de egyszersmind mutatják azt is, hogy lelkészeink mindjobban beletalálják magukat a meg nem változtatható uj helyzetbe, felhasználják egész buzgalommal a védelem eszközeit. Szükség is van erre, mivel a vegyes házasságok száma állandóan és fokozott arányban szaporodván hazánkban, ha lelkészeink az itt rájuk váró kötelességet elhanyagolják, sokkal nagyobb veszedelem érheti egyházunkat, mint érte a legerősebb üldöztetések által. Az elmúlt évben tőlünk kitért 137 egyén, hozzánk áttért 117, az áttéréseknél tehát veszteségünk 20 egyén. Az áttéréseknél az arány legkedvezőtlenebb a belsö-somogyi egyházmegyében, ahol két annyi a kitérők, mint a hozzánk áttérők száma s legkedvezőbb ránk nézve a barsi és komáromi egyházmegyékben, általában azonban az áttérők száma mindkét irányban emelkedett. A közjótékonyság gyakorlása, a szegények gondozása legtöbb egyházunkban a polgári község és a jószivü társadalom feladatai közé van utalva, maguk az egyházak nagyon keveset tesznek ezen irányban, még kevésbbé alkotnak az ezen ügy okszerű kezelésére szolgáló szerveket. Némi rendszer a jótékonyság gyakorlásában ott mutatkozik, ahol jótékony nöegyletek vannak szervezve és ilyen egyházunk van 19. A jótékony nöegyletek között vannak már, amelyek a virágzás magas fokán állanak és ezreket adnak szegények segélyezésére, különösen szegény iskolás gyermekek felruházására. Óhajtandó, hogy az ilyen egyletek minél előbb, minél több egyházunkban megkezdjék áldásos működésűket, ami nemcsak a keresztyéni jótékonyság hathatósabb és czélszerübb gyakorlását, hanem a vallásos buzgóság emelését is szolgálja és idézi elö minden gyülekezetben. Nem lehet gyülekezeteink lelkészeinek elég nyomatékosan ajánlani, hogy a jótékony nöegyesületek megalakulását kezdeményezzék.