Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1904

1904. szeptember - Oldalszámok - 21

— 21 — tiszteletünknek, minden a hazai ev. ref. egyházunkban történelmileg kifejlett és elfogadott egyházi szertartási cselekményünknek helye, ideje, módja, rendje, szóval külső alakja, kerete minden gyülekezetünkre nézve egyöntetűen és egyetemlegesen kötelezőnek állapíttassák meg, ugy, hogy attól egyetlen hazai gyülekezet se térhessen el. II. Mennyire terjedhet a megállapítandó egységes keretben a liturgus szabadsága? A mi protestáns felfogásunk szerint a liturgiában a szabadság elve abban áll, hogy a gyakorlatban levő istenitiszteleti berendezkedést nem tartjuk Istentől kiszabottnak, tehát örökre változhatatlannak, hanem olyannak, amit a korviszonyok és szükségletek szerint megváltoztatni és máskép berendezni is lehet és szabad. De tekintettel az egy hitelvi alapon álló gyülekezetekre, e jogot az összetartozandőság érzetének megbántása nélkül egyes lelkész, vagy egyes gyülekezet a saját izlése, szeszélye vagy önkénye szerint nem gyakorolhatja. Mert ez már szabadosság, nem pedig szabadság lenne. E jog csakis az egyház egyetemét illeti, ezért vette fel nálunk a zsinat a saját jogkörébe. (E. T. 8(3. §.) Ezek szerint a liturgus szabadsága az egységes kereten belől csak tartalmi lehet. Vagyis a liturgia módja, rendje, lefolyása alakilag pontosan meg vannak szabva, de a lelkipásztorok e kereten belül szabadon szólhassák a gyülekezetben, „amit a lélek ad nékik szólniok." A liturgus e szabadságához ragaszkodunk, mert az agenda-kényszer, a kötelező formulák behozatala által istenitiszteletünk könnyen elveszíthetné vonzó erejét, egyhangúvá, érdektelenné válnék. A bizottság azonban a maga részéről óhajtja, hogy a sakraineutumok kiszolgálásánál ugyanazon imák használtassanak. III. Mily mértékben ölelheti fel a történeti multat ? Az egységes liturgia megalkotásánál a bizottság föltétlenül szükségesnek tartja a történeti mult számitásbavételét. Még pedig egyrészről nem tekintheti figyelmen kivül hagyhatónak a ref. egyház azon általában ismert karakterisztikus irányzatát, hogy „Istennek lélekben és igazságban