Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1904

1904. június - Oldalszámok - 33

- 33 — ' a nem hivatalosoknak; mert protestáns egyházunk minden tagja szóval, Írásban, tettben és tanácskozásban minden forumon befolyhat annak sikeres megoldására. Igaz, a vegyes bizottság véleménye sokoldalú kritikában részesült. De igy van ez jól. Csak legyen a kritika objektív és szakértő, bizonyára használni fog. Csak a reményeket és követeléseket ne vigyük a korláton túl; mert akkor megrontjuk a munkát és koczkáztatjuk a sikert. (Igaz, ugy van!) És ez mindenkitől függ: ugy e gyűlés tagjaitól, mint az egyház minden tagjától, forgasson bár tollat, vegyen bár részt tanácskozásban, vagy érvényesítse meggyőződését magán körben. Kicsiny és nagy, öreg és ifjú, egyaránt munkása ennek. Ezért kell mindnyájunknak óvatosaknak és okosaknak lenni, mert túlzásokkal ép ugy lehet ártani, mint tétlenséggel. Nem akarom én ezzel a jogos kritika és egyéni szabad vélemény bárhol való nyilvánulásának egyetlen szavát se elfojtani. De midőn olyan áramlatokkal küzdünk és találkozunk föld alatt és föld felett, a külföldön és nálunk, melyek akár a társadalmi bajokból eredő szenvedést használják fel; akár humanizmusból, akár fanatizmusból, akár gyűlölködésből működik, megrontja a felekezeti jogegyenlőséget és társadalmi felvilágosodást; visszalöki a haladást és arra használja fel a netalán részünkről jövö hibát, vagy túlzásokat, melyek nincsenek tekintettel az erőre, mely felett rendelkezünk s az állam valódi érdekére, hogy sikertelenné tegyen minden jobb törekvést. (Helyeslés.) Erre okot mi ne szolgáltassunk, ön mérsékléssel, önkritikával, de SZÍVÓS kitartással többre lehet menni, mint erőszakos, egyoldalú eljárással és türelmetlenséggel. Minthogy itt egyházunk vezérférfiait üdvözölhetem, e kerület súlya és befolyása, egyházunk java érdekében kérem, hogy a mértéket az erélylyel ugy egyesítsük, hogy semmit se koczkáztassunk, semmit se provokáljunk, hogy annál sikeresebben czélt érj ünk. Én ilyenkor vagyok pessimistikus; olyankor hangoztatom az óvatosságot, mikor reményeink erősödnek, vágyaink nőnek; mert nem szeretném, hogy mi magunk csináljunk nehézményeket, vagy ilyeneket provokáljunk és ezzel csalódásba essünk. (Általános élénk helyeslés.) A mai napirenden van a zsinati tagok választása iránt való intézkedés és ez összefügg az érdemleges munkával, mely a zsinat feladata. Ennek elökészitése megtörtént, a kritika ezt is nyomon kisérte. Ez is rendén van. Én is ugy látom, hogy e nagy munká3