Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1904

1904. június - Oldalszámok - 30

FÜGGELÉK. I. Fötíszteletü Püspök ur imája. Nagy Isten, mennyei édes Atyánk az Ur Jézus Krisztusban! Alázatos lélekkel borulunk le előtted, bogy mielőtt munkánkhoz fognánk, Te tőled kérjünk erőt, biztatást és segedelmet a reánk váró feladatok elvégzésére, mert jól tudjuk, hogy mi magunkban gyengék és tehetetlenek vagyunk a Te kegyelmed nélkül azon fontos ügyek elintézésére, amelyeknek munkálását a Te bölcsességed ev. anyaszentegyházunk körében jónak látta ez idő szerint gondjainkra bizni. Jó Atyánk, Istenünk, mindnyájan érezzük a felelősség súlyát, mely vállainkra nehezedik, mindnyájan igyekszünk lelkiismeretesen és a közérdek által vezéreltetve a Te tőled nyert tehetségeink mértéke szerint forgolódni a ránk bízottakban és mégis kétségek között hányattatik lelkünk, valahányszor az elibénk kitűzött czél felé haladásunk utján egy-egy fordulóponthoz érünk, mert a jövőt, amelyet csak Te ismersz egyedül, sürü homály fedi előttünk, amelyet emberi bölcsesség és előrelátás el nem oszlathat, a mult eseményeiből meríthető tapasztalat pedig arról győz meg, hogy az emberiség, egészében ugy mint csoportjaiban, legtöbbnyire a tévedések és túlzások ellentétes hullámai között hányattatik, haladásában a kedvezőtlen áramlatok által sokszor megállittatik, visszavettetik s csak lassanként és nehéz küzdelmek árán közeledhetik Te általad kitűzött nemes czélja felé. Óh hányszor kellett felfohászkodni Atyánk a legnemesebb czélok által hevített kebleknek is a bizonytalan és fenyegető helyzetben: Urarn! tarts meg, mert elveszünk, üe Te jó Atyánk soha nem tagadtad meg a Te kegyelmedet és segedelmedet azoktól,