Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1904

1904. szeptember - Oldalszámok - m01_6

Az emlékiratot f. évi márczius hó 25-én adta át a magyarhoni ev. ref. egyház és a magyarhoni ág. hitv. ev. egyház nevében a vegyes bizottság a miniszterelnök ur önagyméltóságának és a vallásés közoktatásügyi miniszter ur önagyméltóságának azon kéréssel, hogy az 1848. XX. t.-czikk 3. §-ában foglalt intézkedéshez képest egyházunknak az emlékiratban kifejtett véleményét figyelembe venni és megvalósítása iránt a szükséges intézkedéseket megtenni szíveskedjenek. Hogy egyházunknak az emlékiratban feltüntetett jogos igényei mikor fognak teljes mértékben kielégíttetni, arra nézve biztosat nem mondhatunk. Azonban azon körülmény, hogy gróf Tisza István miniszterelnök ur önagyméltósága, amidőn miniszterelnöki székét elfoglalta, programmjába felvette a protestáns egyházaknak az 1848. XX. t.-czikk szellemében való segélyezését, valamint hogy több alkalommal felszólalásaiban és nyilatkozataiban a részletekre nézve is többé-kevésbbé határozott Ígéretet tett, biztosítékot nyújt az iránt, hogy egyházunknak az 1848. XX. t.-czikknek a mai helyzethez és viszonyokhoz alkalmazott végrehajtására való törekvése rövid időn mégis eredményre fog vezetni és egyházunknak szerény korlátok között tartott igényei fokozatos egymásutánban ki fognak elégíttetni. A miniszterelnök ur nyilatkozata alapján bizonyosra vehetjük, hogy az egyházi adó csökkentésére szolgáló államsegély legkésőbb az 1906. évi költségvetésbe fel fog vétetni és azon évre folyósittatni; utánna talán, ha az állam pénzügyi helyzete megengedi, a lelkészek javadalmának rendezése fog következni hihetőleg korpótlék alapján; egyházunk többi feltüntetett szükségletei pedig egyelőre a fokozatosan emelkedő egyházi államsegélyből nyernének a lehetőség szerint kielégítést. A konventnek, illetve a zsinatnak lesz tehát legközelebbi és sürgős feladata, hogy ezen fontos ügyben a magas kormánynyal — amelynek eddig tanúsított jóakaratáért és kezdeményezéséért hálával tartozunk — végleges megállapodásra jusson és ev. ref. egyházunkat az oly nehezen nélkülözött méltányos és igazságos anyagi támogatáshoz juttassa. Kétségtelen, hogy sem az emlékirat nem foglalja magában mindazon jogos igényeit ev. ref. egyházunknak, amelyeket annak a magyar államtól akár az 1848. XX. t.-czikk alapján, akár az azon