Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1904

1904. június - Oldalszámok - 22

— >22 gét az elévülés ki nem zárja, mert vádlott a cselekményeket 1890töl kezdve 1901-ig évről-évre követvén el, a törvény 404. §-a szerint összes (mellék) cselekményei eljárás alá vonandók; tekintettel arra is, hogy a károk megtérítésére felajánlott biztosítékok reális biztosítékot nem képeznek, miután az életbiztosítási kötvények, habár az egyházmegyei pénztárnokoknak 25. alatti jelentése szerint időközben az egyházmegye nevére írattak is, de még le nem jártak, tehát a további részletek be nem fizetése esetében a már befizetett részletek is elveszhetnek. A Varga és Csajághyékat felajánlott kezességet az ahhoz kötött feltételek értéktelenné teszik, nejének gyámintézeti járuléka pedig, mint merőben esetleges, figyelembe nem jöhet és igy enyhítő körülménykép csak a károknak az életbiztosítási kötvények átruházásában megengedett nyilvánvaló jóakarat fogadható el, továbbá vádlott fenyittetlen előélete, a számvevőségnek példátlanul felületes eljárása s azon tény, hogy vádlott számadásait annyira könnyelműen és rendetlenül vezette, miszerint a vizsgáló bizottság a' számadásokban oly hibát is fedezett -fel, amelyből kifolyólag 303 K vádlott javára esik; vádlott az ítélet rendelkező részében meghatározott büntetéssel volt büntetendő. A fegyelmi büntetés mellett a köztörvényi eljárást fenntartani kellett, azért, mert ezt az egyh. törv. 301. §-ának 9. pontja imperalive megrendeli. Az e. b. Ítéletének azt a részét, amelyben vádlottat a terhére megállapított pénztárbiányok megfizetésében elmarasztalta, hivatalból meg kellett semmisíteni azért, mert a fegyelmi eljárás tárgyát ezen eljárás természeténél, törvényi berendezésénél, s az egyh. törv. 384. §-ának világos rendelkezésénél fogva csak a vádlott vétkességének vagy nem vétkességének megállapítása s a perköltségek feletti rendelkezés képezheti, vétkesség esetében vádlott vagyonjogi felelősségének megállapítása mellett. De a vagyonjogi marasztalás a fegyelmi bíróság hatáskörébe nem tartozik; ily rendelkezést tartalmazó ítélete végre se hajtható, mivel egyházi fegyelmi bíróságainkat ilyen hatáskörrel törvényünk fel sem ruházta, de e végrehajtásra az egyh. törv. 306. és 5. §-aiból kitetszöleg az államhatalom segélye, tehát a közpolgári bíróság által való végrehajtás se vehető sikerrel igénybe. Az 1-sö bíróság tehát ezen intézkedésével hatáskörét tűllépte. Ezen igényét az egyházmegye csak a világi biróság előtt a törvény rendes utján érvényesíthetvén, arra volt utasítandó.