Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1903
1903. szeptermber - Oldalszámok - m01_22
— 22 valami nagyot segítene, azt én nem tartom, mert hiszen nálunk tulajdonképen minden egyház szegény, csekély eltéréssel azoktól fogjuk beszedni az összeget, akiknek kiosztottuk s e mellett talán némi méltányosság is van abban, hogy azon egyházak, amelyek az egyházi-, iskolai-, közalapi terhet legnagyobb arányban hordozzák, segélyben pedig sohasem részesülnek, midőn a közterhek fedezésére az állam segélyt nyújt, abból ök se zárassanak ki. Az pedig minden esetre viszás dolog volna, hogy amidőn a konventen és annak közvetitésével az államkormánynál mi tettünk lépést, hogy nemcsak ezen 8000 korona értékig, hanem összes közigazgatási költségeink az államsegélyből fedeztessenek és ez által összes gyülekezeteink vállairól tetemes teher vétessék le, amidőn az államkormány e czimen az államsegélyt több mint 8000 koronával felemelte, a további felemelést pedig kilátásba helyezte, most mi eltérnénk jogos követelésünktől csak azért, mivel igy az államsegély a népesebb, vagy jobb anyagi helyzetben levő egyházaknak is hasznára válnék. Annyival kevésbbé tartanám helyesnek annak kimondását, hogy az államsegélyből közigazgatási költségekre semmi nem fordítható, mert vannak nekünk olyan szükségleteink, amelyeknek fedezése nem függ saját elhatározásunktól, hanem a konvent határozatából tartozunk azok fedezéséről gondoskodni, amelyekre való tekintettel indítványozta épen egyházkerületünk az államsegélynek az egyházkerületek között méltányosabb felosztását, amely indítványt véleményezés végett a konvent az egyházkerületek elé most terjesztette. Ez az összeg a most folyó évben igen tetemes volt, u. m.: adóügyi bizottság költségeire 120 K; konventi elnök és ügyvivő-jegyző részére 330 K; énekügyi bizottsághoz jutalmakra 1101*60 K; egyetemes tanügyi bizottság költségeire 151*78 K; zsinati előmunkálatokra 1208*38 K; összesen 2911*76 K, amelyeknek fedezéséről költségvetésünkben gondoskodva nem is volt. A tüzkárbiztositásnál az Adriától befolyó összegek tőkésítésénél pedig azon szempont vezette egyházkerületünket, hogy mivel a legsürgősebb szüksége volt ev. ref. egyházunknak, hogy iskolái tanítókkal elláttassanak, a tőkésítendő jövödelem egy részét e czélra fordítani az összes egyházak érdekéből indokolt, s csak a fentmaradó jövödelmet határozta tőkésíteni, de ezzel az eredeti czélt nem adta fel, csak annak elérését valamivel elhalasztotta. Egyébiránt ez intézkedés időleges, a javuló