Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1903

1903. április - Oldalszámok - m01_6

— 6 — günk volna. Fájdalom, a belsö-somogyi ev. ref. egyházmegyében 4—5 egyház lelkészi állomása van üresen, vannak ilyenek más egyházmegyékben is, amelyekbe törvényes minősítéssel biró lelkész nem pályázik. A hűséges munkatársaktól, akiket az Ur elhívott a munka teréről magához, őszinte fájdalomérzettel vegyünk bucsut, emléküket zárjuk szivünkbe, érdemeiket örökítsük meg jegyzökönyvünkben, hátra maradt gyászoló családjuknál pedig adjunk kifejezést őszinte részvétünknek. Nem mulaszthatom el, hogy itt fel ne emlitsem két oly veszteségünket, amely nem a halál által, de a becsülettel betöltött munkatérről való önkéntes visszavonulás által érte egyházkerületünket. — Ugyanis lemondott állásáról Baráth Ferencz ur, a pápai ev. ref. egyházmegye gondnoka, hivatkozva haladott korára és betegeskedésére s lemondását annyira sürgősnek tekintette, hogy nem várva be a küszöbön állott tisztújítás lefolyását, időközben kellett az egyházmegyének helyettesíteni. Baráth Ferencz ur régi szolgája a dunántúli ev. ref. egyházkerületnek. Előbb mint gimnáziumi, később mint jogakadémiai, legutóbb mint tanitóképezdei tanár, hosszú időn keresztül mint főiskolai pénztárnok, végre 1882-ik év óta óta mint a pápai ev. ref. egyházmegye gondnoka, oly sok és nagy érdemeket szerzett az egyházkerület és főiskola ügyeinek előbbre vitele körül, hogy most, amidőn a közmunka teréről egészen visszavonul, lehetetlen, hogy a főt. egyházkerület ki ne fejezze hálás elismerését az eddig megszakítás nélkül folytatott buzgó munkásságért és ki ne fejezze azon óhajtását, hogy az isteni gondviselés adjon még a kiérdemült gondnok urnák eddig lefolyt életéhez a jól megérdemelt nyugalomban sok számos örömteljes éveket. A másik egyén, akinek visszavonulását a munka teréről veszteségkép kell felemlítenem, Bátki Károly, a fülei ev. ref. egyház buzgó lelkésze és a inezöföldi ev. ref. egyházmegye tanácsbirája. Tiszta jellemű, szeretetteljes szivü buzgó munkása volt az Ur szőlejének, akinek munkája nyomán áldás fakadt a gyülekezet szellemi, erkölcsi és anyagi étetének mezején. Ha már tulságos lelkiismeretessége, hogy hajlottabb korában nem tudna ugy megfelelni kötelességének, amint egyházának érdeke kívánná, arra indította, hogy