Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1903

1903. április - Oldalszámok - m01_4

A mezőföldi ev. ref. egyházmegye méltányolván az ö érdemeit, az 1882. évben egyházmegyei gondnokává választotta és ezen idő óta bölcsességgel és igazsággal vezette az egyház ügyeit. Hogy ezen egyházmegyében ugy a szellemi, mint az anyagi ügyek intézésében kiváló rend és pontosság uralkodik, hogy az egyházi élet a virágzásnak szép jeleit mutatja, abban az ö közreműködésének, irányitó képességének, mérsékletének, tapintatának kiváló része van. Mint egyházmegyei gondnok részt vett az egyházkerületi közgyűléseken, sok elfoglaltatása mellett is pontosan megjelent tanácskozásainkon s ott a közérdekű ügyek iránt meleg érdeklődést tanúsítva buzgón fáradozott azon, hogy ev. ref. egyházunk, nevelés- és iskola-ügyünk a kor kívánalmaihoz képest folytonosan és biztosan előbbre haladjon. Halálának váratlan bekövetkezése és a temetésről való intézkedés későn vétele miatt az egyházkerület képviseletében csak magam jelenhettem meg a boldogultnak Székes-Fehérvárott 1902. évi november 10-én történt temetésén, a mezőföldi ev. ref. egyházmegye lelkészi karával, amely alkalommal a gyászoló család előtt kifejeztem az egyházkerület őszinte részvétét. A mezőföldi ev. ref. egyházmegye f. évi márczius hó 18-án tartott rendkívüli egyházmegyei közgyűlése alkalmával felejthetetlen gondnoka érdemei méltatása czéljából gyász-emlékünnepélyt tartott a székes-fehérvári ev. ref. templomban, amelyen egyházkerületünket nt. Czike Lajos főiskolai gondnok úrral képviseltem. Kérem a ft. egyházkerületi közgyűlést, hogy Bóné Géza ur érdemeit és emlékét jelen közgyűlésünk jegyzökönyvében örökítse meg, a gyászoló családnál fejezze ki részvétét, a boldogult életrajzát iktassa jegyzökönyvébe, hogy igy az ő emléke ne csak a mi szivünkben legyen áldással és kegyelettel őrzött, hanem követendő példakép szálljon át az utókorra is. Anyaszentegyházunk oszlopférfiainak kidőlte már maga aggodalommal tölti el szivünket, de szinte megdöbbentő az a veszteség, amelyet a lefolyt fél évben azáltal szenvedtünk, hogy az Ur a lelkészi karból, az ö szőlőjének hü munkásai közül még 9-et szólított magához a halál által az örök jutalom elvételére s bár keresztyéni alázatossággal meg kell nyugodnunk az Ur végzésén, mégis fájdalmas szivvel érezzük, hogy nagy keserűséggel illetett minket az Ur.