Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1903

1903. április - Oldalszámok - 110

- 110 — előtt van, nyugalommal s türelemmel kell bevárnunk a fejleményeket. Másfelöl az állammal szemben való jogos igényeink fokozatos érvényesitése a teljes megoldásig fenntartandó. Követendő irány, szerintem, a történelmi szempont és az elvi álláspont feladása nélkül, a bekövetkező események alkalmas felhasználása. Itt is arra kell törekednünk, hogy intézményeink háttérbe szorítását megakadályozzuk, másfelöl a megoldásnak olyan formáját, mely autonómiánkat veszélyeztetné, el ne fogadjuk. De, hogy a sorrendet mily bajos e tekintetben megoldani, illetőleg előre meghatározni, bizonyitja az, hogy pl. ezelőtt egy fél évvel még nem első sorban gondoltunk tanerőink íizetésrendezésével. De amint az állam megfelelő közegei fizetése emeltetik, elvárjuk az államtól, hogy tanerőink fizetésének megfelelő javításában minket segítsen. Az eddigi törvényekben csak olyan keretben van az megvédve, amely keretben az államsegélyezést most élvezzük. Ennek továbbfejlődésével autonómiánk biztosítékairól is együtt kell gondoskodni. A közhangulat nyomottsága s zavara, mely az önérzet megölöje, szűnjék meg. Azt tartom, soha nagyobb szükség arra, hogy a magyar protestantizmus a maga teljes önérzetében és munkaerejében meg legyen, nem volt, mint most. Azért buzgalmunkat és önérzetünket a nehézségekkel szemben megőrizve, ne felejtsük el, hogy ha a protestántizinusra valaha, ugy ma van szükség. Ha valaha igazolva volt a protestántizmus, mint vallás, mint felekezet, mint állami, úgyis mint társadalmi tényező, ugy most leginkább igazolva van. Mi nem vagyunk külső parancsszónak, idegen szenvedélynek alávetve, egészen ebben a hazában élünk, mindent ettől várunk. Azt hiszem, a felekezetnélküliség és a tudatlan fanatizmus között a protestántizmus megadta az arany középutat, mert az értelmet és szivet az evangelium és a tudomány segélyével világítja meg; a magyar nemzeti erőt és nyelvet viszi be mindenfelé és semmi egyebet. így fegyverzi le az internáczionálizmust és a társadalmi szenvedélyeket, valamint a vészes fanatizmust és igy biztositékául szolgál az államnak és társadalomnak is. Ez az öntudat, ez a követelmény hasson át minket, adjon önérzetet és erőt a munkára!