Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1901

1901. szeptember - Oldalszámok - m01_2

- a ügyeinek is hű és odaadó munkását, aki kora ifjúságától fogva mindig élénken érdekló'dött egyházunk ügyei iránt és kiváló szellemi és erkölcsi erejét felajánlotta a közbizalom hivása folytán annak szolgálatára. A közbizalom megnyilatkozása folytán viselt előbb a dunamelléki ev. ref. egyházkerületben világi főjegyzői, majd egyházmegyei gondnoki tisztet, az 1898. évtől fogva pedig azon egyházkerület főgondnoki hivatalát, nagy buzgósággal, erélylyel és közügy szeretettel felelvén meg mindig a reá váró feladatoknak. Nagy tudását, tapasztalatait érvényesítette egyetemes ev. ref. Konventünk ülésein és annak bizottságaiban egyházunk javára, mindig féltékenyen őrködve a felett, hogy ev. ref. egyházunknak és annak alkotmányosan szervezett hatóságainak önkormányzati joga csorbulást ne szenvedjen. Ezenkívül befolyását, szavának súlyát készséggel használta fel az államkormánynál egyházunk jogos és törvényes igényeinek kielégítése és sérelmeinek orvoslása érdekében. Fájdalom, az isteni gondviselés nem engedte meg, hogy mindazon reményünk és várakozásunk, amelyet egyetemes ev. ref. egyházunk az ő kiváló képességeihez és jövendő munkásságához fűzött, amire különösen a tervbe vett legközelebb tartandó zsinatunkon oly nagy szükségünk lett volna, teljesedésbe menjen. Elhivta őt közülünk életének még teljes munkabíró szakában. Folyó évi augusztus hó 2-án temettük el földi maradványait a haza, az egyház közös gyásza és részvéte mellett, amely szomorú alkalomnál egyházkerületünk is küldöttségileg képviselve volt; a legközvetlenebbül érdekelt dunamelléki ev. ref. egyházkerületnek pedig Írásban is kifejeztem ugy az egyházkerület, mint a magam nevében részvétemet. Kérem a főt. egyházkerületi közgyűlést, hogy néhai Szilágyi Dezső főgondnok ur magas éidemei iránt jegyzőkönyvében nyilvánítsa elismerését, elvesztése felett jegyzőkönyvében adjon kifejezést mély fájdalmának és részvétét fejezze ki a dunamelléki ev. ref. egyházkerület és a boldogult legközelebbi rokonai előtt. Ezen nagy veszteségen kivül egyházkerületünk lelkészi karából elszólította az Ur a halál által Varga Lajos volt tót-szentgyörgyi lelkészt és Bajcsi Lajos dunamocsi ev. ref. lelkészt és a komáromi ev. ref. egyház legidősebb tanácsbiráját. Mindketten buzgó munkások voltak hosszú időn keresztül az Ur szőlőjében,