Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1901

1901. szeptember - Oldalszámok - m02_9

— 9 — szokásait, de amint a nők idegen szellem, idegen műveltség hatalma és befolyása alá kerültek, a nemzeti öntudat, az önállóság és szabadság napja azonnal hanyatlani kezd. A valódi családi boldogságnak, az evangéliomi hithűségnek, a hazaszeretetnek kivánt veteményes kertet állítani a dunántuli ev. ref. egyházkerület is akkor, amidőn felsőbb leányiskola felállítását határozta el. Ezen nagy és nemes czélok érdekében hozták meg áldozataikat tehetségük szerint az intézet kisebb-nagyobb jóltevői, hozta meg különösen azon örökre áldott emlékezetű férfiú, aki, mint a Krisztus evangéliumának egyszerű szolgája, életében dicsekedése és büszkesége volt, halálában áldása és egyik erős fentartó oszlopa lesz a mi evangéliomi ref. egyházunknak, akinek hazaszeretete nemzedékeken keresztül fénylő példakép ragyog előttünk, mert a hazáért nemcsak tett, nemcsak áldozott, hanem a halálnál is nagyobbat szenvedett és mindaz, amit méltatlanul szenvedett, végetlen haza- ós emberszeretetét megingatni nem volt képes. Szolgáljon is ezen intézet mindig ezen szent czéloknak, a családok boldogságának, az evangéliomi hithűségnek s édes magyar hazánk szeretetének, abból folyólag nagyságának és dicsőségének. Hogy ezen óhajtásunk beteljesedjék, első sorban ti reátok vár a nehéz feladat, ezen intézet tanítói, tanítónői, nevelői. A szülők, az egyház, a társadalom legdrágább kincseit, gyermekeit bizza kezetekre, hogy gondos, szakértő, lelkiismeretes, szülői szeretettel párosult vezetéstek alatt erősödjenek és nevekedjenek testileg, lelkileg. Vezessétek a gondjaitokra bizott növendékeket a vallásosság, az erény, a kötelességérzet, a műveltség, a szelídség és alázatosság utján. Vezessétek Jézushoz, a gyermekek barátjához, hogy az ő tanításából és példájából tanulják meg az Isten törvénye iránti feltétlen engedelmességet, az embertársaik iránti végetlen, minden áldozatrakész szeretetet, minden rossz hajlandóságnak, könnyelműségnek, irigységnek, hiúságnak, nagyravágyásnak eltávoztatását. Miveljétek lelküket, hogy hasznos ismeretek szerzése által lehessenek hasznos tagjai a társadalomnak, szoktassátok szorgalomra, munkásságra, hogy maguk a munkát ne szégyeljék, mások munkáját pedig megbecsülni tudják, legyenek hálásak az emberiség jóltevői iránt s megértsék, hogy nem a nagy igények, a mások felett külsőségekben felülemelkedni törekvés, a nagyzás és elbizakodottság adják meg a nőnek igaz értékét és szerzik meg neki az igaz boldogságot, a mások tiszteletét, hanem a kötelesség hű teljesítése, a léleknek nemessége, a mások iránti szolgálatkészség, a minden előítélettől ment emberszeretet és tettekben megnyilatkozó jóakarat. Ti pedig kedves növendékei ezen uj tanintézetnek, igyekezzetek felhasználni azt a jó alkalmat, amit az egyház a ti nevelő dajkátok és a nemes szivü jóltevők, azok között ezen intézetnek áldott emlékű alapitója, itt nektek nyújtanak lelki, szellemi, erkölcsi művelődésiek növelésére, hogy sem